Amint azt korábbi blog bejegyzésünkben már kifejtettük, a bizalmi vagyonkezelés számos adókedvezményt és adóelőnyt kínál a vagyonrendelők és a kedvezményezettek számára.

Tekintsük át ezeket az adószabályokat:

Társasági részesedés

A leggyakoribb jelentős vagyontárgy, amit előszeretettel helyeznek bizalmi vagyonkezelésbe a vagyonrendelők az a társasági részesedés. Sok vállalkozás és annak tulajdonosa életében eljön az a pillanat, amikor érdemes eladni a céget és a felszabaduló tőkét más módon hasznosítani.

Az üzletrészért vagy egyéb társasági részesedésért kapott ellenérték a magánszemély eladónál bevételként jelenik meg, ami az elismert ráfordítások elszámolása után a személyi jövedelemadó alapba tartozó jövedelem és 15%-os személyi jövedelemadóval adózik.

Elismert ráfordításként elszámolható a társasági részesedés megszerzésének értéke, az időközbeni tőkeemelések összege, illetve az adásvétellel kapcsolatban felmerült költségek. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az eladási ár és a ráfordítási költség között hatalmas árfolyam nyereség van, amely adóalapot képez.

Bizalmi vagyonkezelés adó-optimalizálási szempontból

Abban az esetben, ha a bizalmi vagyonkezelési szerződést magánszemély vagyonrendelő köti a bizalmi vagyonkezelővel és a szerződés alapján a vagyonkezelő kizárólag természetes személy kedvezményezett javára jár el, továbbá az adóévben csak befektetett pénzügyi eszközök, követelések, értékpapírok vagy pénzeszközök átvétele, birtoklása, hasznainak szedése vagy ilyen eszközzel kapcsolatos rendelkezési joga gyakorlása révén szerzett bevételt a kezelt vagyon, a fenti bevételek társaságiadó mentesek.

A fentieken túl, amennyiben a kezelt vagyon ezen feltételeknek megfelel, a bizalmi vagyonkezelő egyszerűsített adóbevallással tehet eleget kötelezettségeinek.

Mindez azonban csak abban az esetben alkalmazható, ha az eset összes körülményéből világosan látszik és igazolható, hogy a felek szándéka valóban bizalmi vagyonkezelésre irányult.

A jelenlegi magyar adószabályozás nemcsak társasági adó mentességet kínál, hanem a tartósan befektetett eszközök egy csoportjára, a hozamok vonatkozásában is adómentességet garantál az alábbiak szerint. Tartós befektetési szerződést köthet a bizalmi vagyonkezelő – a magánszeméllyel mint vagyonrendelővel magánszemély mint kedvezményezett javára megkötött – bizalmi vagyonkezelési szerződés teljesítése céljából. A tartós befektetési szerződés alapján, az elkülönített számlán kezelt befektetések hozama három év elteltével 10 %-os személyi jövedelemadóval terhelt, öt év után a hozamok teljes adómentességet élveznek.

A kezelt vagyon, ami társasági adóalany, élvezi a társaságiadó törvényben foglalt kedvezményeket, így elsősorban a bejelentett részesedés és immateriális jószág árfolyam nyereségnek adómentességét. Ebből eredően, a bizalmi vagyonkezelést vállalati struktúrák adótervezésében is fel lehet használni. Szintén a kezelt vagyon társaságiadó alanyiságából fakad az, hogy a kezelt vagyon által kapott osztalék adó mentességet élvez amennyiben nem ellenőrzött külföldi társaságból származik az osztalék bevétel.

Azoknak a vállalat tulajdonosoknak, akiknek szándékában áll haláluk esetén a cégük vagy cégcsoportjuk tulajdonjogát az általuk kiválasztott utódjuk számára átadni, érdemes átgondolni a bizalmi vagyonkezelés nyújtotta lehetőségeket.

Bár az 1995. évi CXVII. személyi jövedelemadóról szóló törvény 2023. szeptemberi módosítása alapján azonban a vagyonrendelés értékesítésnek minősül és személyi jövedelemadó kötelezettsége merül fel bizonyos esetekben. Kivételt képez a fentiek alól az, amikor a vagyonrendelő a bizalmi vagyonkezelést a halála esetére rendeli. Ebben az esetben a vagyonkezelésbe kerülő vagyonelem adómentes felértékelésére továbbra is lehetőség lesz. A kedvezményezettnek sem kell személyi jövedelemadó kötelezettséggel számolnia akkor, ha a kezelt vagyon tulajdonjoga a vagyonrendelő halála után kerül hozzá.

Amikor a bizalmi vagyonkezelésre vonatkozó szabályok 2014. márciusában az új Ptk. hatálybalépésével alkalmazhatóvá váltak, sokan kételkedtek, hogy ennek az új jogintézménynek helye van-e a magyar jogrendszerben. A jogalkotó azonban mondhatjuk úgy is, hogy „biztosra ment” és nagyon precíz kiegészítő szabályokat alkotott a bizalmi vagyonkezeléshez kapcsolódóan.

Ez értelemszerűen kiterjedt az adószabályokra is. Egy új jogintézménynek a sikerességét és életképességét nagy mértékben tudja támogatni vagy éppen rombolni a hozzá kapcsolt adószabályozás. A bizalmi vagyonkezelés adószabályozása mindenképpen támogató jellegűnek minősül egyrészt azért, mert főbb vonalaiban adó semleges, néhány igen jelentős részletszabályozás vonatkozásában pedig kifejezetten támogató.

Milyen fő elemekből áll a bizalmi vagyonkezelés adózása?

• A vagyonrendeléshez kapcsolódó adózási kérdések,

• A vagyonkezeléshez kapcsolódó adózási kérdések és szabályozás,

• A vagyonkiadás adózása.

Értelemszerűen más és más megítélés alá esik adózási szempontból mind a vagyonrendelés, mind a vagyonkiadás a vagyonrendelő és a kedvezményezett jogi státusza miatt. Ugyanis akár a vagyonrendelő, akár a kedvezményezett lehet gazdálkodó szervezet, tehát társasági adó alany, és magánszemély, ezen belül egyéni vállalkozó is.

Az eltérő jogi státuszra vonatkozó eltérő adószabályok befolyásolják a vagyonrendelőre vonatkozó adó következményeket. Ugyanakkor bármilyen jogi státuszú vagyonrendelő esetén elmondható, hogy a vagyonrendelés alapvetően adó semleges, nem keletkeztet többlet adó terhet.

Bizalmi vagyonkezelés adózása:mit kell tudni a szabályozásról, ha a vagyonrendelő magánszemély?

A legegyszerűbb szabályozás a vagyonrendelők döntő többségét alkotó magánszemélyekre vonatkozik, ugyanis a vagyonrendelés nem keletkeztet adófizetési kötelezettséget a vagyonrendelő részéről és miután a rendelt vagyon a kezelt vagyonba tőkeként kerül be, a kezelt vagyon szempontjából is teljesen adómentes. Ugyanakkor arra figyelemmel kell lenni, hogy amennyiben a vagyonrendelő egyéni vállalkozó, a vagyonrendelés eszköz értékesítésnek minősül és ekként adózik.

Bizalmi vagyonkezelés adózása:mit kell tudni a szabályozásról, ha a vagyonrendelő gazdálkodó szervezet?

Némileg bonyolultabb a helyzet abban az esetben, ha vagyonrendelő a társasági adó alkalmazási hatálya alá eső gazdálkodó szervezet. Ebben az esetben ugyanis amennyiben a vagyonrendeléskor a szerződésben meghatározott szerződéses érték eltér a vagyonrendelő nyilvántartásában rögzített könyvszerinti értéktől, akkor az kihatással van a vagyonrendelő adóalapjára. Az eltérés irányától függően adóalap csökkenést vagy adóalap növekedést idézhet elő a vagyonrendelés.

Mi a bizalmi vagyonkezelés adózására vonatkozó általános szabály?

A bizalmi vagyonkezelés adózására vonatkozó általános szabály szerint az önálló adózónak minősülő kezelt vagyon társasági adóalany és társasági adó fizetésére köteles.

Ennek megfelelően a kezelt vagyon adóalapjának megállapítására az általános számviteli szabályok szerint kerül sor és a kezelt vagyon 9 %-os társasági adó fizetésére köteles.

Ehhez kapcsolódik még az, hogy a kezelt vagyon a helyi iparűzési adó hatálya alá eső adózó és a székhelye szerinti helyi önkormányzat részére helyi iparűzési adóbevallást tenni és az adót megfizetni köteles.

Ugyanakkor, amennyiben a kezelt vagyon üzletileg hasznosított ingatlant tartalmaz, az adóbevallást az ingatlan fekvése szerinti illetékes önkormányzatnak kell megtenni és ide is kell az adót befizetni.

A kezelt vagyon társasági adóalany státuszából következően mindazok az adókedvezmények alkalmazhatóak amelyek a társasági adóalanyokat megilletik. A kezelt vagyon gazdálkodás szempontjából kiemelkedő jelentőségű a kapott osztalék, illetve a bejelentett részesedésből származó árfolyam nyereség adómentessége.

Mikor lehet eltérni a főszabálytól?

A fenti főszabálytól eltérési lehetőség van abban az esetben, ha kezelt vagyon vagyonrendelője és kedvezményezettje kizárólag magánszemély és a kezelt vagyonnak az adóévben kizárólag pénzügyi jellegű (osztalék, árfolyamnyereség, kamat, követelés stb) bevétele van.

Ebben az esetben a kezelt vagyon egyszerűsített adóbevallás tehet, továbbá a fenti jövedelmek nem képeznek adóalapot, ennek megfelelően adófizetési kötelezettség sem merül fel a fenti jövedelmek vonatkozásában.

Kizárólag magánszemélyek által alapított és kizárólag magánszemély kedvezményezett érdekében létrehozott kezelt vagyon további adókedvezményekkel élhet és a bizalmi vagyonkezelő tartós befektetési szerződést is köthet pénzintézettel. A tartós befektetési szerződés alapján az elkülönített számlán kezelt vagyon hozama három év elteltével csak 10 % személyi jövedelem adó alá esik a vagyonkiadásakor, öt év elteltével pedig teljes mértékben adómentessé válik amikor a bizalmi vagyonkezelő vagyonkiadás keretében kiadja a kedvezményezettnek.

A vagyonkiadás a fentiekhez hasonló adó semleges elbírálásban részesül.  A vagyonkiadás során szét kell választani a kezelt vagyon hozamát és tőkéjét. A bizalmi vagyonkezelő először a hozamot köteles kiadni. A vagyon kezelés során keletkezett hozam teljes kiadása után kerülhet sor tőke kiadásra. Amennyiben a kedvezményezett magánszemély, a kezelt vagyon hozamából történő vagyonkiadás osztalékként 15 %-os személyi jövedelem adóval adózik.

Amennyiben a kezelt vagyon kedvezményezettje társasági adóalany és a vagyonrendelő és a kedvezményezett személye megegyezik, a hozam kiadása osztalékként adómentes.

Ha a vagyonrendelő és a kedvezményezett személye eltérő, a társasági adóalany kedvezményezett esetében a kapott hozam adóalap növelő tétel lesz. A kezelt vagyon tőkének kiadásra magánszemély kedvezményezett részére személyi jövedelem adómentes.

Amennyiben a kezelt vagyon tőkéjét gazdálkodó szervezet kapja meg, az adózás attól függ, hogy a kedvezményezett és a vagyon rendelő személye megegyezik, vagy eltérő. Abban az esetben, ha a kedvezményezett azonos a vagyon rendelővel akkor a tőke kiadás nem okoz adóalap növekedést. Amennyiben azonban a két személy eltérő, a kedvezményezett által megkapott tőkerész adóalap növelő tételként kerül elszámolásra.   

A bizalmi vagyonkezelés lelke a vagyonkezelő. Az ő kezében összpontosulnak a vagyonkezelés szálai, azaz a vagyonrendelő őt bízza meg a vagyon kezelésével, övé a kezelt vagyon tulajdonjoga, ő hajtja (hajtatja) végre a vagyonkezelési tevékenységet, és ő felelős a kezelt vagyon felosztásáért a kedvezményezettek között. Személye ezért megkerülhetetlen valamennyi bizalmi vagyonkezelési jogviszonyban. Fontosságát jól mutatja az intézmény neve is. A „bizalmi” jelző az angolszász „trust” elnevezéshez hasonlóan a vagyonkezelőbe – mégpedig a vagyonkezelő személyébe és képességeibe – vetett bizalmat hivatott kifejezni.

A vagyonkezelési jogviszonyok rendkívül eltérőek és sokszínűek, ezért a vagyonkezelői szerepkörök is nagymértékben különbözőek egymástól. Ezért a Ptk. is csak a vagyonkezelői minőség korlátait emeli ki, a felekre bízza azonban az egyes jogok, jogkörök, kötelezettségek és felelősségek terjedelmének meghatározását. E négy tényező ezért ugyancsak más és más minden bizalmi vagyonkezelési jogviszonyban, amely így nem értékelhető általánosságban, hanem csak az egyedi, testreszabott jogviszony vonatkozásában.

A vagyonkezelői szerepkörnek megfelelően tehát más jellegűek és mértékűek a vagyonkezelői jogosultságok, kötelezettségek és felelősségek egy olyan vagyonkezelési jogviszonyban, ahol a vagyonkezelő csak a kezelt vagyon továbbadására köteles (pl. egy vagyonkezelőn keresztül megvalósított ajándékozás), mint egy aktív, komplex, befektetési kötelezettséggel és a kedvezményezettek személyének és/vagy jogosultságuk mértékének meghatározására is jogot teremtő jogviszonyban (pl. diszkrecionális bizalmi vagyonkezelés). Úgyszintén lényeges különbség van a felektől érdektelen és egy olyan vagyonkezelő között, aki egyúttal vagyonrendelő és/vagy kedvezményezett is. A vagyonkezelői szerep forgatókönyvét végső soron mindig a bizalmi vagyonkezelési szerződés adja meg, ezért a vagyonkezelőnek – az általános jogszabályismeret mellett – pontosan tisztában kell lennie a vagyonkezelési szerződés és a vagyonrendelő által kiadott esetleges más dokumentumok tartalmával is.

Kiből lehet bizalmi vagyonkezelő? A szakmai alkalmassági követelmények

A vagyonkezelő személyével kapcsolatban az alkalmassági kritériumokat két kategóriába sorolhatjuk. Behatárolják egyrészről a lehetséges vagyonkezelők személyét a jogi feltételek (jogi alkalmasság), másrészről az adott vagyonkezelési jogviszonyhoz szükséges szakmai kompetenciák (szakmai alkalmasság). Ezeket vizsgáljuk a következőkben.

1. Polgári jogi követelmények

A Ptk. nem korlátozza a lehetséges vagyonkezelők körét. Ez azt jelenti, hogy bárki, azaz természetes és jogi személy egyaránt válhat vagyonkezelővé. Az egyetlen feltétel a jogképesség megléte.

A Ptk. liberalizmusa olyannyira általánosan érvényesül, hogy egy bizalmi vagyonkezelési jogviszony még abban az esetben sem válik érvénytelenné, ha az alább tárgyalásra kerülő közjogi követelményrendszernek nem felel meg. A megkötött bizalmi vagyonkezelési szerződés tehát akkor is jogosítja és kötelezi a feleket, ha a bizalmi vagyonkezelő vállalkozás nem rendelkezik MNB-engedéllyel, vagy, ha egy magánszemély vagyonkezelő kötötte a vagyonkezelési szerződést a Bvktv.-ben meghatározott üzletszerűségi kritériumnak megfelelve.

2. Közjogi szabályok

Mint az előzőekben láthattuk, polgári jogilag bármely jogképességgel rendelkező személyből vagy szervezetből válhat vagyonkezelő. A bizalmi vagyonkezelés közjogi hátterét megadó Bvktv. azonban – a vagyonkezelői tevékenység jellegétől függően – további követelményeket támaszt.

Amennyiben a vagyonkezelő egy alkalommal köt bizalmi vagyonkezelési szerződést akkor a vagyonkezelő – a törvény értelmében – nem üzletszerűen végez bizalmi vagyonkezelési tevékenységet. Az ilyen ún. eseti bizalmi vagyonkezelésre kevésbé szigorú szabályok vonatkoznak. Ha viszont a vagyonkezelő vagy a vagyonkezelési jogviszony a kritériumnak nem felel meg, akkor a vagyonkezelő üzletszerűen végzi a vagyonkezelést, és ezért szigorúbb szabályozás hatálya alá tartozik.

Ha a bizalmi vagyonkezelő és az általa megkötött szerződés nem meríti ki a Bvktv.-ben foglalt üzletszerűségi kritériumot, akkor a vagyonkezelő harminc napon belül csak magát a bizalmi vagyonkezelési szerződést köteles bejelentetni az MNB-nél. A bejelentéshez az alábbiak megadására/csatolására van szükség:

• a vagyonrendelő adatai,
• a szerződésben meghatározott kedvezményezett adatai,
• legalább teljes bizonyítóerejű magánokiratba foglalt nyilatkozat arról, hogy a vagyonkezelő nem üzletszerűen jár el,
• a közokiratba, vagy ügyvéd által ellenjegyzett magánokiratba foglalt vagyonkezelési szerződés, és
• az igazgatási szolgáltatási díj befizetését igazoló okirat.

Érdekessége a szabályozásnak, hogy csak a szerződésben megjelölt kedvezményezett adatait szükséges bejelenteni. Ha tehát a bizalmi vagyonkezelési szerződés nem határoz meg kedvezményezettet, csak azok potenciális körére utal, és a vagyonkezelőt jogosítja fel a kedvezményezett személyének kiválasztására, akkor a kedvezményezett személyének bejelentésére nincs szükség (illetve az nem is lehetséges).

Amennyiben a bejelentést követően az MNB azt állapítja meg, hogy nem teljesülnek az üzletszerűség Bvktv.-beli feltételei, akkor bejegyzi a szerződést és a felek adatait a bizalmi vagyonkezelési jogviszonyok közhiteles nyilvántartásába. A nyilvántartás nem nyilvános, abból csak a törvényben meghatározott hatóságok igényelhetnek adatokat.

A nyilvántartásba vétellel párhuzamosan az MNB kiállít egy hatósági bizonyítványt, amely tanúsítja a bejelentés megtörténtét. A vagyonkezelő később e bizonyítvány segítségével tudja bejegyeztetni a vagyonkezelői tulajdonjogát a megfelelő nyilvántartásokba (pl. ingatlan-nyilvántartás, cégnyilvántartás stb.)

A bizalmi vagyonkezelési szerződés módosulását és megszűnését is ugyanígy be kell jelenteni. Az előbbire a Bvktv. nyolcnapos határidőt engedélyez. Ugyanakkor – ahogy azt már korábban elemeztük – nem válik érvénytelenné a jogviszony, ha a bejelentést elmulasztják. Az MNB azonban ellenőrzési jogkörrel rendelkezik valamennyi bizalmi vagyonkezelési jogviszony felett.

Az üzletszerűen eljáró bizalmi vagyonkezelővel szemben a Bvktv. szigorú szabályokat állapít meg. Az előzőekben ismertetetteknek megfelelően akkor jár el üzletszerűen a bizalmi vagyonkezelő, ha legalább két bizalmi vagyonkezelési szerződést köt.

Ha a bizalmi vagyonkezelési tevékenység üzletszerű, akkor azt csak ún. bizalmi vagyonkezelő vállalkozás végezheti. Magánszemélyek, valamint határon átnyúló szolgáltatásnyújtás keretében külföldi személyek tehát nem végezhetnek ilyen üzletszerű tevékenységet. Egy szervezet akkor minősülhet csak bizalmi vagyonkezelő vállalkozásnak, ha:

• Magyarország területén székhellyel rendelkező korlátolt felelősségű társaság vagy zártkörűen működő részvénytársaság, vagy az EGT-ben székhellyel rendelkező vállalkozás Magyarországon nyilvántartásba vett fióktelepe, vagy ügyvédi iroda,
• átlátható szervezetnek minősül,
• főtevékenységként csak bizalmi vagyonkezelést, melléktevékenységként pedig a bizalmi vagyonkezelési kötelezettség teljesítéséhez szükséges, azzal közvetlenül összefüggő tevékenységet végez,
• ide nem értve az ügyvédi irodát cégnevének vezérszavából magyar nyelven kitűnik a bizalmi vagyonkezelői minőség,
• rendelkezik a tevékenység végzéséhez szükséges MNB-engedéllyel, és
• megfelel a Bvktv.-ben szabályozott személyi, tárgyi és szervezeti feltételeknek.

A nemzeti vagyonról szóló törvény értelmében akkor minősül a bizalmi vagyonkezelő vállalkozás átláthatónak, ha megfelel a következő feltételeknek:

• tulajdonosi szerkezete és a tényleges tulajdonosa megismerhető,
• az EU, az EGT vagy a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet tagállamában vagy olyan államban rendelkezik adóilletőséggel, amellyel Magyarországnak a kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezménye van,
• nem minősül ellenőrzött külföldi társaságnak,
• a benne közvetlenül vagy közvetetten több mint 25%-os tulajdonnal, befolyással vagy szavazati joggal bíró jogi személy, jogi személyiséggel nem rendelkező gazdálkodó szervezet tekintetében is teljesülnek az előző feltételek.

Fontos további szabály, hogy a bizalmi vagyonkezelő vállalkozás elsődleges működési területe csak Magyarországon lehet. Nincs természetesen akadálya azonban annak, hogy más EU tagállamban, illetve azon kívül is végezzen vagyonkezelést akár külföldi személyek vagy magyar személyek külföldi vagyonával kapcsolatban.

A tisztség megszűnésének esetei

A Polgári törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (továbbiakban: Ptk.) tételesen szabályozza a bizalmi vagyonkezelési szerződés megszűnésének eseteit, de nem tér ki külön a vagyonkezelői tisztség megszűnésének pontos meghatározására. Szét kell választani ugyanakkor a bizalmi vagyonkezelői tisztség megszűnésének eseteit magának a bizalmi vagyonkezelési jogviszonynak a megszűnésétől. Az előbbi eset ugyanis nem eredményezi automatikusan a jogviszony megszűnését, hanem elsősorban a tulajdonosi jogok gyakorlásában bekövetkező változást jelent. Természetesen a kezelt vagyon nem maradhat korlátlan ideig „uratlan”, vagyis bizonyos idő elteltével mindenképpen gondoskodni kell arról, hogy a kezelt vagyonnak legyen bizalmi vagyonkezelője, ellenkező esetben a vagyonkezelői megbízás megszűnésének időpontjára visszamenőleg megszűnik a bizalmi vagyonkezelési jogviszony.

Maga a bizalmi vagyonkezelői tisztség az alábbi esetekben szűnhet meg:

• a vagyonrendelő és a vagyonkezelő közös megegyezésével,
• a vagyonkezelő halálával vagy jogutód nélküli megszűnésével,
• a vagyonkezelő felmondásával, valamint
• visszahívással.

Közös megegyezés

A bizalmi vagyonkezelés megszüntethető a vagyonrendelő és a vagyonkezelő közös megegyezésével. Nem szükséges, hogy a vagyonrendelő és a vagyonkezelő a teljes szerződést megszüntesse közös megegyezéssel. Több vagyonkezelő esetén lehetőség van csak az egyikük megbízatásának megszüntetésére (a vagyonrendelő és a kilépő, valamint a megmaradó vagyonkezelő közös megegyezésével), a megmaradó vagyonkezelő pedig végezheti tovább a vagyonkezelési tevékenységet. Olyan megoldás is elképzelhető, amikor a vagyonrendelő a közös megegyezéses megszüntetéssel egyidejűleg új vagyonkezelő részére ad megbízást. Ilyenkor a jogviszony változatlan tartalommal él tovább az új, illetve a megmaradó felek között, vagy akár módosítható is a kijelölt új vagyonkezelő és a vagyonrendelő közös megállapodása értelmében. Fontos megjegyezni, hogy a bizalmi vagyonkezelői tisztség a kijelölést követően annak elfogadásával jön létre, ami történhet a szerződés aláírásval, vagy akár külön nyilatkozatban is.

Halál és jogutód nélküli megszűnés

Természetesen meg kell említeni azt az esetet is, amikor a bizalmi vagyonkezelő halála, illetve jogutód nélküli megszűnése eredményezi a vagyonkezelői tisztség megszűnését. A vagyonkezelő halála vagy megszűnése szintén nem jelenti automatikusan a vagyonkezelési jogviszony megszűnését, ha van további vagyonkezelő, akkor ő válik a kieső vagyonkezelő jogutódjává, ha pedig nincs, akkor a vagyonrendelő vagy a vagyonkezelő-kijelölési jog jogosultja új vagyonkezelőt jelölhet ki a megszűnésig rendelkezésre álló három hónapos időszak alatt.

A Ptk. megnyugtatóan rendezi a vagyonkezelő halála, illetve jogutód nélküli megszűnése esetén felmerülő aggasztó kérdést, miszerint részévé válhat-e a kezelt vagyon a vagyonkezelő hagyatékának? A válasz az, hogy a kezelt vagyon semmilyen esetben nem válik sem a hagyaték, sem a felszámolási vagy végelszámolási vagyon részévé a Ptk. 6:313. § (1) bekezdésére figyelemmel, így ez a szituáció nem veszélyezteti sem a kezelt vagyon helyzetét, sem a vagyonkezelési jogviszony folytonosságát.

A vagyonkezelő felmondása

A felmondás joga a magyar jogrendszerben a határozatlan időre kötött bizalmi vagyonkezelési szerződés esetében mindig megilleti a vagyonkezelőt, hacsak a felek azt közösen ki nem zárják. A felmondási jog kizárására csak a határozott időre kötött bizalmi vagyonkezelési jogviszony teremt lehetőséget a Ptk. kötelmi jogra vonatkozó általános részének tiltó szabálya miatt.

A felmondást követően a vagyonrendelőnek lehetősége van új bizalmi vagyonkezelő kijelölésére. Ebben az esetben is csak a felmondást közlő vagyonkezelő tisztsége szűnik meg, maga a jogviszony fennmarad a felmondást követő 3 hónapig (legkésőbb addig kell ugyanis kijelölnie az arra jogosult személynek az új bizalmi vagyonkezelőt). Külön kell választani tehát a bizalmi vagyonkezelő felmondását, a bizalmi vagyonkezelési szerződés felmondásától. A jóhiszeműség és tisztesség általános jogelve ugyanakkor megköveteli, hogy a felmondó bizalmi vagyonkezelő legyen tekintettel a kedvezményezettek érdekeire és szükség esetén segítse a vagyonkezelési jogviszony folytonosságát.

A vagyonkezelő nem szüntetheti be tehát csak úgy a vagyonkezelési tevékenységet egyik pillanatról a másikra, ezáltal hátrányt okozva a vagyonrendelőnek vagy a kedvezményezettnek. A felmondási időt ugyanakkor a Ptk. tételesen nem határozza meg. Álláspontunk szerint a bizalmi vagyonkezelőnek megfelelő időt kell hagynia ahhoz, hogy a vagyonrendelő – vagy a vagyonrendelői jogosultságokat gyakorló személy – gondoskodhasson a vagyonkezelés folytonosságáról.

Felmondási ok lehet a bizalmi vagyonkezelő oldalán a szerződésben szereplő díjkövetelése teljesítésének elmaradása – különösen abban az esetben, ha a kezelt vagyon sem nyújt fedezetet a díjkövetelésének kielégítésére –, illetve az az eset is, ha a kezelt vagyon a vagyonrendelő magatartásával összefüggésbe hozhatóan, előreláthatóan súlyosan károsodik, vagy jelentős vagyonvesztés várható ezzel összefüggésben.

Visszahívás

Végezetül megválaszolva a címben feltett kérdést: van törvényes lehetőség a bizalmi vagyonkezelő visszahívására, hiszen a Ptk 6:325. § alapján a vagyonrendelő bármikor elmozdíthatja a bizalmi vagyonkezelőt a tisztségéből, ha egyidejűleg új vagyonkezelőt jelöl ki. Az egyetlen kérdés ebben az esetben az lehet, hogy csak az új bizalmi vagyonkezelő egyidejű kijelölésével gyakorolható-e ez a visszahívási jog? A Ptk. nem tartalmaz ezzel kapcsolatos tiltó rendelkezést, ezért a szabályozás diszpozitív jellegére tekintettel a vagyonkezelési szerződés fenntarthat egyoldalú visszahívási jogot a vagyonrendelő számára, anélkül, hogy egyidejűleg új bizalmi vagyonkezelőt jelölne ki.

Egyetlen határidőt azonban mindenképp szem előtt kell tartania a vagyonrendelőnek: ha a kezelt vagyonnak három hónapot meghaladó ideig nincs vagyonkezelője, a vagyonkezelői megbízás megszűnésének időpontjában megszűnik a bizalmi vagyonkezelési jogviszony. Egyébként a gyakorlati megközelítés is indokolttá teszi a visszahívással párhuzamosan történő új vagyonkezelői kinevezést, hiszen a kezelt vagyon „elgazdátlanodása” veszélyezteti a vagyon értékének fenntartását és természetesen a kedvezményezett(ek) érdekeit sem szolgálná.

Amennyiben a vagyonrendelő meghal vagy jogutód nélkül megszűnik, és a kezelt vagyonnak nincs másik vagyonrendelője, a bizalmi vagyonkezelőt a megbízatásból a kedvezményezett(ek) kérelmére a bíróság – másik bizalmi vagyonkezelő egyidejű kijelölése mellett – visszahívhatja. (Több kedvezményezett ezt a jogot együttesen gyakorolhatja azzal, hogy bármelyikük kérelmére a bíróság határoz a bizalmi vagyonkezelői megbízatás megszűnéséről és új bizalmi vagyonkezelő kijelöléséről.)

Ki kell emelni azonban, hogy a bíróság csak súlyos szerződésszegés esetén mozdítja el a vagyonkezelőt. Ezért célszerű már a bizalmi vagyonkezelési szerződésben körültekintően rendezni a vagyonrendelő kiesésének eseteit és jogkövetkezményeit. A fentiek alapján szükséges szabályozni például azt az eshetőséget, ha a vagyonrendelő kiesését követően a vagyonkezelő cselekvőképtelenné válása, vagy felszámolása okán válik szükségessé a visszahívás jogának gyakorlása. Kérdéses ugyanis, hogy ebben az esetben a bíróságnak van-e jogosultsága új bizalmi vagyonkezelő kijelölésére. A kedvezményezettek vagy akár más harmadik személynek adott, jól körülhatárolt visszahívási jog nagyban elősegítheti a kezelt vagyon védettségét és értékének megóvását.

A Ptk. a bizalmi vagyonkezelési szerződés szabályai között nem tartalmaz kifejezett rendelkezést a vagyonrendelés jogszerűtlenségére vonatkozóan. Az általános polgári jogi szabályok azonban irányadók erre az esetre is. A vagyonrendelés abban az esetben tekinthető jogszerűtlennek, ha az a vagyonrendelő hitelezői fedezetének elvonására (in fraudem creditorum) irányul, illetve, ha a szerződés a joggal való visszaélés tilalmába ütközik.

Mikor fedezetlevonó egy szerződés?

A Polgári törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (továbbiakban: Ptk.) 6:120. §-a írja körül a fedezetelvonás jogi fogalmát. A jogszabály kimondja, hogy az a szerződés, amellyel harmadik személy igényének kielégítési alapját részben vagy egészben elvonták, e harmadik személy irányában hatálytalan, ha a szerző fél rosszhiszemű volt, vagy rá nézve a szerződésből ingyenes előny származott.

Mint azt a bevezetőben kiemeltük, a Ptk. ezen általános szabályai irányadóak lesznek a bizalmi vagyonkezelési szerződés megkötésekor is. A bizalmi vagyonkezelés esetében a fedezetelvonás alapvetően a vagyonrendelő hitelezői számára jelenthet hátrányt, oly módon, hogy a vagyonrendelő a hitelezőivel szemben fennálló tartozásának alapját elvonja akkor, amikor vagyonát, vagy annak egy részét bizalmi vagyonkezelésbe helyezi.

Fontos kiemelni, hogy a jogszabály által fentiekben meghatározott objektív feltételek együttes teljesülése nélkül nem áll fenn a fedezetelvonás, ezért érdemes külön pontokba szedve megvizsgálni az egyes feltételek jogi hátterét.

A fedezetlevonó ügylet objektív feltételei

A jogosult kielégítési alapjának elvonása

A jogosult kielégítési alapjának elvonása a kötelezett saját vagyonába tartozó dolog tulajdonjogának harmadik személyre történő átruházásával valósul meg. Tipikusan ilyen ügyletnek minősülhet: az ajándékozás, az adásvétel ha nem értékarányos a szerződés, vagy indokolatlan hosszú teljesítési határidőt biztosít a vevőnek , a gazdasági társaság részére történő nem pénzbeli hozzájárulás szolgáltatása értékaránytalanul, vagy akár a bizalmi vagyonkezelésbe adás is.

Egy igény kielégítési alapjának elvonásáról akkor beszélünk, ha a fedezetelvonó szerződés miatti vagyonvesztés következtében az igény – a kötelezett egyéb vagyona híján – nem (vagy nem a maga egészében) hajtható be az adóson.

A követelés fennállása

Fontos feltétel továbbá, hogy a harmadik személy követelésének már léteznie kell a fedezetelvonó szerződés létrejöttekor. Amennyiben az adóssal szembeni követelés csak az után merül fel, hogy az adós átruházta vagyontárgyait, úgy nem beszélhetünk fedezetelvonásról. A harmadik személy a relatív hatálytalanság megállapítására és a jogkövetkezmények alkalmazására pert csak akkor indíthat a fedezetelvonó ügylet alanyaival szemben, ha követelése esedékessé is vált, azaz az igény állapotába került és kikényszeríthető.

A kezelt vagyon védettsége nem akadályozza meg azt, hogy a vagyonrendelő hitelezője fellépjen abban az esetben, ha a bizalmi vagyonkezelés létesítése az ő sérelmére fedezetelvonást valósított meg. Ilyenkor a hitelező hivatkozhat a fedezetelvonónak minősülő bizalmi vagyonkezelési szerződés relatív hatálytalanságára.

Rosszhiszeműség vagy ingyenesség

A szerződés fedezetelvonó jellegének megállapításához további törvényi előfeltétel, hogy a szerződéskötés során a kötelezettel szerződő szerző fél rosszhiszemű legyen, vagy rá nézve a szerződésből ingyenes előny származzon.

A)

Rosszhiszeműnek az adóssal szerződő másik fél akkor minősül, ha tudott, vagy a körülmények szerint, megfelelő (azaz az adott helyzetben általában elvárható) gondosság mellett tudnia kellett a követelés fennállásáról és arról, hogy a szerződés a hitelező követelésének a kielégítési alapját részben vagy egészben elvonta. A szerző fél rosszhiszeműségét megalapozza például, ha ő a követelés elvont fedezetéért (dologért, jogért vagy követelésért) fizet ugyan, de tudja, hogy a végrehajtás során egyértelműen azonosítható vagyontárgyat a kötelezett azért idegenítette el neki, hogy aztán a befolyt ellenértéket a jogosult elől elvonja.

A rosszhiszeműség vonatkozásában megjegyzendő, hogy a bizalmi vagyonkezelési szerződést megtámadó félnek kell bizonyítani ebben az esetben a bizalmi vagyonkezelő (mint szerző fél) rosszhiszeműségét: vagyis azt, hogy a bizalmi vagyonkezelő a szerződés megkötésének pillanatában tudott a követelés fennállásáról és arról, hogy a szerződés miatti vagyonvesztés következtében az igény nem hajtható be a vagyonrendelőn.

B)

Az igényének kielégítési alapját elvesztő harmadik személlyel szemben hatálytalan a szerződés akkor is, ha a szerző fél számára a szerződésből ingyenes előny származott, függetlenül attól, hogy esetleg jóhiszemű volt. A fedezetelvonó ajándékozási szerződés relatív hatálytalanságának vizsgálata körében közömbös, hogy a szerződést kötő feleket nem a fedezetelvonás, hanem egyéb gazdasági megfontolások motiválták. Az ingyenes szerző jó- vagy rosszhiszeműsége azért közömbös, mert a vagyonhoz jutót vagyoni hátrány az ellenszolgáltatás nélkül szerzett dolog elvesztése folytán nem fogja érni.

A Ptk. egyes esetekben vélelmezi a rosszhiszeműséget, illetve az ingyenességet. Például, ha az adós a hozzátartozójával köt szerződést, ha az adós olyan céggel köt szerződést, amelyben többségi befolyással rendelkezik, illetve, ha a cég a tagjával, vezető tisztségviselőjével, vagy ezek hozzátartozójával köt szerződést.

A bizalmi vagyonkezelés esetében az ingyenesség kérdésében nincs kimunkált jogirodalom és bírósági joggyakorlat sem áll rendelkezésre. Elválik egymástól a nem üzletszerű ingyenes bizalmi vagyonkezelés és az üzletszerű, ellenérték fejében végzett bizalmi vagyonkezelés. Míg első esetben – a többi feltétel fennállása esetében – álláspontunk szerint objektíven megállapítható lehet az ügylet fedezetlevonó jellege rosszhiszeműségre tekintet nélkül, addig az ellenérték fejében végzett bizalmi vagyonkezelés esetében ez nem mondható el. Üzletszerű bizalmi vagyonkezelés esetében a tulajdonátruházó ügylet keveredik a megbízási típusú szerződéssel: a vagyonrendelő nem az átruházott dolog (kezelt vagyon) ellenértékét fizet meg a vagyonkezelőnek, hanem a vagyonkezelő munkájáért ad díjazást. Viszont a vagyonkezelő nem is válik „végleges” tulajdonossá, így vele szemben konzekvensen nem lehet az a fordulatot alkalmazni, hogy ingyenesen szerzett volna.

A fedezetelvonás jogkövetkezménye: relatív hatálytalanság

A fedezetelvonó szerződés megkötésének a jogkövetkezménye a relatív hatálytalanság megállapítása lehet. Éppen ezért fontos leszögezni, hogy a fedezetelvonás nem semmisségi ok, csupán megtámadhatósági lehetőséget ad.

Ahhoz azonban, hogy a fedezetelvonás megállapítást nyerjen, a hitelezőnek perben sikeresen kell megtámadnia a hatályos szerződést. Ha pedig a kötelezettnek elegendő vagyona van a jogosult követelésének kielégítésére, a fedezetelvonó ügylet hatálytalanságára indított perben a szerző fél marasztalására nem kerülhet sor.

Sikeres perlés esetén a bíróság megállapítja az ügylet fedezetelvonó jellegét és a szerző felet annak tűrésére kötelezi, hogy a hitelező harmadik személy követelését a megszerzett vagyontárgyból kielégítse. A marasztalás tehát nem a kötelezett és a szerző fél közötti szerződésben kikötött szolgáltatás visszaadására, hanem a követelése kielégítésére, annak fedezete megteremtésére történik. Tehát a relatív hatálytalanság okán a bizalmi vagyonkezelési szerződés a vagyonrendelő és a vagyonkezelő között nem válik érvénytelenné. A kielégítésen túlmenően a megmaradó vagyontárgyak helyzetét nem érinti a relatív hatálytalanság, továbbra is vagyonkezelésben maradnak.

A hatálytalanság azt jelenti, az adóssal szerződő (vagyonszerző) fél köteles tűrni, hogy a jogosult végrehajtást vezessen az általa megszerzett vagyontárgyra, és abból a követelése erejéig kielégítést nyerjen. Ha azonban a szerződő fél időközben a megszerzett vagyontárgyat rosszhiszeműen továbbadta vagy azt elvesztette, akkor a megszerzett vagyontárgy értékéig saját vagyonával felel a jogosult felé.

A gyakorlatban előfordul, hogy a perindításig a fedezetül szolgáló vagyontárgy többször gazdát cserél. A fedezetelvonó szerződés szabályait kell alkalmazni akkor is, ha az előny nem a szerződési jognyilatkozatot tevő, azaz a fedezetelvonó szerződéssel közvetlenül szerző személynél, hanem a tőle szerző további személy(ek)nél jelentkezik. Az érintett szerződések mindegyikénél külön-külön kell vizsgálni, hogy fennállnak-e a fedezetelvonó ügylet megállapításának törvényi feltételei.

A fentiek alapján a bizalmi vagyonkezelés esetében a közvetlen szerző féltől (a bizalmi vagyonkezelőtől) szerző további személyekkel szemben is érvényesíthető a hitelezői követelés: tehát akkor is, ha a vagyonkezelő a kezelt vagyonba tartozó vagyonelemet időközben már tovább ruházta. Ilyenkor azonban a további szerzők vonatkozásában külön vizsgálandó, hogy fennállnak-e a fedezetelvonás feltételei. Sajátos eset, ha a vagyonkezelő a kedvezményezett részére adja ki a kezelt vagyont. Álláspontunk szerint, ha az alapügyletben a bizalmi vagyonkezelő rosszhiszeműsége kizárt, akkor a kedvezményezett részére történő vagyonkiadásnál sem merülhet fel a fedezetelvonás megállapításának lehetősége.

A bizalmi vagyonkezelés a magyar jogban egy új szerződéstípus, amely elsősorban az angolszász mintákra épül. Kérdés azonban, hogy miként viszonyul az intézmény a már meglévő, adott esetben vagyonkezelési célra is alkalmazható magyar jogintézményekhez. Ennek vizsgálata annak érdekében fontos, hogy pontosan meghatározásra kerülhessen a bizalmi vagyonkezelés helye a magyar jogrendszerben, valamint hogy milyen gyakorlati területeken bizonyulhat hatékonynak a bizalmi vagyonkezelés.

Megbízási szerződés

A bizalmi vagyonkezelési szerződés és a megbízási szerződés elhatárolása tekintetében a következő főbb különbségeket kell figyelembe venni.

A vagyonrendelést és a vagyon átruházását követően a vagyonrendelő szerepe sokkal kisebb hatókörű, mint a megbízási szerződés esetében. A vagyonrendelő nem jogosult utasítást adni a vagyonkezelőnek, ellentétben a megbízási szerződéssel. Ezen túlmenően a vagyonkezelő nem feltétlenül a vagyonrendelő irányában fog elszámolni a kezelt vagyonnal, várhatóan azt a kedvezményezett részére kell kiadnia.

A bizalmi vagyonkezelést a vagyonrendelő úgy is létrehozhatja, hogy saját magát jelöli ki vagyonkezelőnek, ami a megbízási szerződés esetében az önszerződés tilalma miatt kizárt.

A bizalmi vagyonkezelés szükségszerű velejárója a kezelt vagyon átruházása, ami a megbízási szerződés esetében nem áll fenn.

A bizalmi vagyonkezelés esetében a vagyonrendelő és a kedvezményezett harmadik személyek irányában is védelmet élvez annak érdekében, hogy a kezelt vagyonból ingyenesen vagy rosszhiszeműen szerzők helyreállítsák a kezelt vagyont. Ha a vagyonkezelő jóhiszemű, ellenérték fejében szerző harmadik személy részére átruházza a kezelt vagyont, úgy az ellenérték automatikusan a kezelt vagyon helyébe lép annak hasznaival együtt. A megbízási szerződés esetében ilyenkor a megbízottnak elszámolási kötelezettsége keletkezik.

A bizalmi vagyonkezelésnek van maximális időtartama, míg a megbízási szerződéseknek nincs.

A vagyonkezelő valójában tisztségviselő, akit el lehet mozdítani és mást lehet a helyére választani, anélkül, hogy a szerződés megszűnne. Ehhez képest a megbízási szerződés esetében az alanyváltozáshoz a másik fél hozzájárulása szükséges.

A bizalmi vagyonkezelés esetében a vagyonkezelő számára automatikusan fennáll az angol jogban ismert fiduciárius kötelezettséghez hasonló, szigorú gondossági kötelem, ami a lojalitással, jóhiszeműséggel és versenytilalommal jár együtt. A szerződések esetében a jóhiszeműség, mint általános polgári jogi alapelv érvényesül, azonban a lojalitás és a versenytilalom nem feltétlenül.

A bizalmi vagyonkezelési szerződés megszegése nem eredményezi a szerződés megszűnését, a bíróság a vagyonkezelőt a kezelt vagyon helyreállítására kötelezi. Ezzel szemben a szerződésszegés a megbízási szerződés esetében elsődlegesen jogalapot biztosít arra, hogy a megbízó a szerződést megszüntesse.

Ajándékozás, hagyomány

A bizalmi vagyonkezelés szintén konkurál az ajándékozással, illetve a hagyománnyal is.

Például valaki halála esetére a működő vállalkozását nem szeretné, ha örökösei eladnák, inkább annak folytatását és az abból származó hasznoknak a családja részére fordítását kívánja elérni. Számos vonatkozásban hasonlít a megoldás erre az esetre a bizalmi vagyonkezelés és az ajándékozás, illetve hagyomány vonatkozásában.

A bizalmi vagyonkezelés szerződéssel vagy végrendelettel történő létrehozása esetében a kötelesrészt szintén biztosítani szükséges az arra jogosult törvényes örökösök részére. Másrészről az ajándékozás, illetve a hagyomány esetében nincs a kedvezményezett és a vagyonkezelő között szerződéses jogviszony. Az élők közötti ajándékozás esetében az ajándékozónak – meghatározott feltételek bekövetkezte esetén – lehetősége van visszavonni az ajándékot.

Amennyiben a feltételhez kötött ajándékozásban szereplő megkötés szerint az nem harmadik személy érdekeit, hanem az ajándékozó javát szolgálja (a vagyonrendelő egyúttal kedvezményezett), úgy jelentős mértékben hasonlít a bizalmi vagyonkezelés intézményéhez.

Harmadik személyek javára szóló szerződés

A bizalmi vagyonkezelés tekintetében a harmadik személy javára szóló szerződéssel lehet leginkább párhuzamot vonni. A harmadik személy javára szolgáló szerződés esetében a kedvezményezettnek azt kifejezetten el kell fogadnia, míg ez a követelmény a bizalmi vagyonkezelés esetében nem áll fenn.

A harmadik személy nem jogosult a szerződés kikényszerítésére, kivéve, ha számára is kikötik a felek ezt a jogot. Emellett a bizalmi vagyonkezelési jogviszonyban a kedvezményezettnek igénye keletkezik a kezelt vagyon helyreállítására azzal a rosszhiszemű vagy ingyenesen szerző személlyel szemben, aki a kezelt vagyonból szerez, míg a harmadik személy javára szóló szerződés esetében ilyen igény nem áll fenn, a jogviszony megmarad a kötelmi jog szintjén.

A haszonélvezet

A bizalmi vagyonkezelés jelentős előnye abban rejlik, hogy egy vagyon rendelésével ugyanazt a vagyontárgyat több kedvezményezett érdekében, javára is lehet rendelni, akár párhuzamosan, akár szukcesszív módon. Ehhez a konstrukcióhoz nagyban hasonlít a haszonélvezet intézménye.

A leglényegesebb különbség a kettő között abból adódik, hogy a haszonélvező jogosult a dolog használatára, gyümölcseinek szedésére, míg a bizalmi vagyonkezelés esetében a kedvezményezett nem feltétlenül jogosult a dolgot használni, a dolog kezelésére pedig egyáltalán nincs lehetősége. A haszonélvezethez képest szűkebb használat esetében a használó csak saját maga és családja – vele egy háztartásban élők javára – használhatja, gyümölcsöztetheti a dolgot. A haszonélvezeti jog nem átruházható, és nem is átörökíthető, míg a vagyonkezelés esetében a kedvezményezett jogai igen.

A végrendeleti végrehajtó

Az egyes külföldi jogokban ismert végrendeleti végrehajtó szerepe is hasonló a bizalmi vagyonkezeléshez, bár a tulajdonjogot nem szerzi meg, azonban rendelkezési joga hasonlóan széleskörű. A végrendeleti végrehajtó is saját nevében jár el, meghatározott kedvezményezettek, az örökösök érdekében teljesíti kötelezettségeit. A végrehajtó jogköre alapvetően korlátlan, gyakorlatilag csak az ingyenes jogügyletek esetében érvényesülnek megkötések.

Amennyiben a tisztségét nem jogszerűen látja el, úgy kártérítési felelősséggel tartozik az örökösök irányában. Ugyanakkor jelentős eltérés a bizalmi vagyonkezelési jogviszonyhoz képest, hogy a végrendeleti végrehajtónak semmilyen tulajdonjoga nem áll fenn a vagyonon, annak csak kezelője, bár szinte korlátlan jogkörrel.

A gazdasági társaság

A gazdasági társaság sok esetben hasonló funkciót tölt be, mint a trust, illetve a bizalmi vagyonkezelés, különösen a rugalmas működtetésű társaságok esetében.

A gazdasági társaságok esetében a társaság tagjai (részvényesei) a vezető tisztségviselővel nem állnak közvetlen jogviszonyban, szemben a trust esetével, ahol a vagyonrendelő és a kedvezményezett is a vagyonkezelővel áll jogviszonyban. Ezt szemlélteti az alábbi ábra:

A gazdasági társaság létesítésével kapcsolatban a következő jellemzőket lehet megállapítani: Létesítő okirattal hozzák létre, amely közjegyzői, vagy ügyvéd, jogtanácsos által ellenjegyzett okirat. A létesítő okiratban meg kell határozni a gazdasági társaság tevékenységi körét, a vagyoni hozzájárulás mértékét és rendelkezésre bocsátásának módját, illetve a társaság időtartamát. A gazdasági társaság cégbírósági bejegyzéssel jön létre.

A bizalmi vagyonkezelési szerződés jellemzője ehhez képest, hogy elsősorban írásbeli szerződés vagy végrendelet alapján jöhet létre. A szerződésben rendelkezni kell a kezelt vagyonról és annak a kedvezményezett érdekében történő felhasználásáról. A vagyonrendelő köteles a kezelt vagyon átruházására, a vagyonkezelő pedig a kezelt vagyon nyilvántartására.

Tulajdonjogi szempontból a gazdasági társaság esetében a gazdasági társaság a tulajdonosa a tagok által rendelkezésre bocsátott vagyonnak. A vagyon felhasználása a menedzsment hatáskörébe tartozik. A tagok (részvényesek) csak közvetett tulajdonosok a tagok döntése szerint részesülhetnek a nyereségből, likvidációs hányadból. A tagok (részvényesek) részesedése átruházható.

A szervezetek esetében általános jogelv, hogy ami a szervezet tulajdona, az nem a tulajdonosoké, a részvényeseké, a részvényesek csak indirekt módon rendelkeznek jogosultsággal a szervezet vagyona tekintetében. A trust esetében a jogi helyzet ettől bizonyos mértékben eltérő. A kedvezményezett joga a kezelt vagyon vonatkozásában sokkal közvetlenebb, mint a részvényes joga a társaság vagyona tekintetében.

A bizalmi vagyonkezelés esetében a vagyonkezelő a tulajdonos, ő dönt a vagyon felhasználásáról a szerződés alapján. A kedvezményezett jogosult a vagyon és/vagy hasznai kiadására. A vagyon kiadására csak a szerződés rendelkezéseinek megfelelően van lehetőség. A kedvezményezett a követelését elvileg engedményezheti harmadik személyek részére.

Az alábbi ábra szemlélteti a tulajdonjogi helyzetet:

A gazdasági társaság vezető tisztségviselőinek a társaság érdekeinek elsődlegessége mellett kell eljárniuk, megbízatásuk legfeljebb öt évre szól. Emellett szigorú összeférhetetlenségi szabályok vonatkoznak rájuk, és felelősségük a társaság irányában áll fenn. Ellenőrző szerv (felügyelő bizottság, könyvvizsgáló) felügyelheti tevékenységüket és bármikor visszahívhatók.

A vagyonkezelővel szemben fokozott követelmények állnak fenn, a kedvezményezett érdekeinek megfelelően köteles eljárni. Tevékenysége során a kereskedelmi ésszerűséget kell szem előtt tartania. Tisztsége a szerződés lejáratáig áll fenn, személyére nézve pedig jogszabály tartalmaz részletes szabályokat. A vagyonkezelő felelőssége a vagyonrendelő és a kedvezményezett irányában áll fenn, ők ellenőrzik, de a szerződési szabadság alapján ez korlátozható, vagy akár bővíthető is. Ez utóbbi lehetőséget nyújt a külföldi jogrendszerekben ismert protektor tisztségének létesítésére.

A fentiekben ismertetett jellemzők alapján összességében az állapítható meg, hogy a bizalmi vagyonkezelés olyan konstrukciót hoz létre, amely funkcióját tekintve akár a gazdasági társaság intézményét is kiválthatja, de legalábbis azzal konkurálhat. A bizalmi vagyonkezelés során alkalmazott vagyonelkülönítés alapvetően pótolja a gazdasági társaság esetében érvényesülő jogalanyiságot, sőt bizonyos szempontból a korlátolt tagi felelősséget is. Mindemellett a bizalmi vagyonkezelés előnye annak rugalmasságában és a jogviszonyban szereplő személyek közötti közvetlen jogviszonyban is rejlik.