Mit jelent a kockázatkezelés? Miért és kinek van rá szüksége? Milyen kapcsolatban áll a bizalmi vagyonkezelés és a kockázatkezelés?

Bizalmi vagyonkezelés esetében a kockázatkezelés egyik legjobb módja a kezelt vagyon egyes részeinek különböző befektetésekbe tétele, amely által jelentősen csökkenthető a vagyonvesztés, károsodás kockázata. A bizalmi vagyonkezelő ezért köteles a kezelt vagyon befektetéseit úgy kialakítani, hogy megfelelően diverzifikált portfólióval minimálisra lehessen csökkenteni a vagyonvesztés kockázatát.

A portfólió diverzifikációja mellett természetesen más módon is elosztható a vagyonvesztés, károsodás kockázata. Ilyen például a biztosítás megkötése. A bizalmi vagyonkezelőkről szóló törvény alapvetően a bizalmi vagyonkezelőre bízza, hogy milyen eszközöket vesz igénybe a kockázatkezelés megvalósítása érdekében.

Miből adódhat kockázat? Hogyan lehet osztályozni a kockázatokat?

Milyen kockázatok vannak?

Generációs vagyontranszfer

Az ember halandó, ezért mindenkinek szembe kell néznie azzal, hogy adja tovább az élete során felhalmozott vagyont a következő generációnak, vagy utód hiányában milyen célra fordítsa azt.

A magyar öröklési jog alapvető problémája, hogy az öröklés csak jogelméletileg van kidolgozva és megoldva, amely megoldás messze elmarad a praktikus és a gazdasági élet gyors döntéshozatala igényeitől. A hagyaték az örökhagyó halálával ugyan azonnal és megszakítás nélkül száll át az örökösre, így nincs olyan köztes időintervallum, amikor ne lenne a dolognak tulajdonosa.

A gyakorlat ezzel szemben azt igazolja, hogy hosszú ideig nincs jogi bizonyosság a hagyaték tartalmát és az örökös, tulajdonos személyét illetően. Minden örökösödési ügyben ki kell ugyanis várni az állami jóváhagyást a hagyaték és annak új tulajdonosait illetően és így az örökhagyó halála és az örökösök tulajdonszerzésének állami elismerése között hosszú idő, extrém esetben évek telnek el.

Közös vállalkozás

Az üzleti életben számtalanszor előfordul, hogy egymást alig ismerő személyek vagy vállalkozások kezdenek közös üzleti vállalkozásba, ahol fennáll annak a veszélye, hogy egy idő után a közös vállalkozás érdekeitől eltérő érdekek kerülnek előtérbe egyes tulajdonostársaknál, vagy a korábbi vállalásaikat nem vagy nem teljesen akarják teljesíteni.

Ennek a problémának a kiküszöbölésére alakult ki a mind a mai napig a Ptk.-ban nem nevesített szindikátusi szerződés, amiben jellemzően a felek a vállalkozás vezetésével, a szavazati jogok gyakorlásával, az osztalék és a beruházások mértékével, a vezető tisztségviselők visszahívhatóságával, stb. kapcsolatban tesznek vállalásokat. A szindikátusi szerződés kötelmi jogi jellegénél fogva nehezen, csak bírósági eljárásban kényszeríthető ki, azon ritka kivételektől eltekintve amikor a felek letétekkel és a tulajdonra vonatkozó opciós jogokkal egészítik ki a megállapodást.

Hogyan zajlik a kockázatkezelés, milyen lépései vannak? Mik a kockázatkezelés eszközei?

Hogyan zajlik a kockázatkezelés folyamata?

Generációs vagyontranszfer

Részleteit tekintve a bizalmi vagyonkezelés a generációs vagyon transzfer során az alábbi esetekben lehet az ajándékozás, végrendelet, az öröklési szerződés vagy a törvényes öröklés alternatívája.

Amennyiben a tulajdonos szándéka a vagyon teljes vagy részleges átruházása akár élők között akár pedig halál esetére, az ajándékozási vagy öröklési szerződéshez, a végrendelethez vagy a törvényes öröklés szabályaihoz képest a bizalmi vagyonkezelés rugalmas és differenciált feltételrendszertől függő juttatást (vagyonkiadást) tartalmazhat, ami lehetővé teszi, hogy a kedvezményezettek között akár időben, akár pedig arányaiban eltérő módon kerüljön a vagyon vagy annak hozama felosztásra.

A vagyonrendelő meghatározhatja a vagyon vagy annak hozamainak kiadási időpontját, akár dátumhoz, akár életkorhoz, akár pedig feltételhez, eseményhez kötve. A tékozlás megakadályozására vagy méltatlanná válás esetén is alkalmazható a bizalmi vagyonkezelés, ugyanis a juttatás a végintézkedéstől eltérően részletekben, akár csak a hozamokra vonatkozóan teljesíthető, felfüggeszthető vagy akár meg is szüntethető, meghatározott feltételek bekövetkezése esetén.

Hogyan lehet eltérni a kötelező öröklési szabályoktól?

Amennyiben a vagyonrendelő el kíván térni a kötelezően alkalmazandó öröklési szabályoktól akkor ezt a bizalmi vagyonkezelés útján megteheti, szabadon eldöntve, hogy ki, mikor és milyen mértékben részesülhet a vagyonból és annak hozamaiból. Ilymódon, a köteles részre, valamint az ági vagyonra vonatkozó öröklési szabályok kikerülhetőek.

Az úgynevezett „multijurisdictional family” esetében, amikor a család tagjai különböző joghatóságok területén élnek és vagyontárgyaik és befektetéseik is különböző országok területén találhatóak, a bizalmi vagyonkezelés jó megoldás lehet arra, hogy a vagyonrendelő halála esetén ne merüljön fel joghatósági ütközés és ne kelljen több ország hatósága előtt hagyatéki eljárást lefolytatni.

Kiskorú, cselekvőképtelen vagy önálló jövedelemmel nem rendelkező hozzátartozókról történő gondoskodás előre megtervezett és intézményesített megoldása is lehet a bizalmi vagyonkezelés, biztosítva azt, hogy a vagyonrendelő halála után is megfelelő ellátásban, iskoláztatásban stb. részesüljön a túlélő házastárs, kiskorú vagy cselekvőképtelen családtag.

Amennyiben a vagyonrendelőnek több kapcsolatból származó gyermeke van, vagy a számításba vehető örökösök közötti viszony nem felhőtlen és feltételezhető, hogy vita fog keletkezni a hagyaték körül, a bizalmi vagyonkezelés jó megoldás lehet a viták és az ebből fakadó vagyonvesztés megakadályozására.

A családi tulajdonú vállalkozások továbbadásának, a tervezett és irányított generációs vagyon transzfer fontos eszköze a bizalmi vagyonkezelés, amelynek használatával a vagyonrendelő befolyása a vagyonra a bizalmi vagyonkezelés időtartama alatt fenntartható. Ezáltal csökkenthető többek között a vagyonhoz kapcsolódó családi viszályok esélye és nagyobb valószínűséggel tartható egyben a vagyon vagy folytatható sikeresen a családi vállalkozás.

Közös vállalkozás

A bizalmi vagyonkezelés alkalmazásával biztosítható az, hogy a bizalmi vagyonkezelő bevonásával először is minden kérdéskör, jog és kötelezettség tisztázva legyen, másodszor pedig senkinek se legyen lehetősége a vállalásaitól egyoldalúan eltérni.

A társas vállalkozások ilyen típusú közös tulajdonlása és irányítása az úgynevezett „unit trust” lévén valósulhat meg, ahol a tényleges tulajdonosok a közvetlen tulajdonosi részesedés helyett, bizonyos körülmények esetén át is ruházható, „unit”-tokban (egységekben) meghatározott kedvezményezetti pozíciót élveznek a trustban.

Mit jelent a trust kifejezés?

A trust egy kettős tulajdonjogi jogviszony az angolszász jogban, amelyben a tulajdonjog mind a vagyonkezelőt (trustee), mind a kedvezményezettet (beneficiary) megilleti. A vagyonrendelő (settlor) a trust deedben (trust instrumentben) pontos utasításokat ad a vagyonkezelőnek arra vonatkozóan, hogy hogyan és miként kezelje a vagyont a kedvezményezett javára.

Mi a trust történelmi háttere és hogyan terjedt el a világon?

A kutatók között nem alakult ki konszenzus a trust kialakulásának tekintetében: egyesek egyértelműen a római jogi fideicommissumban látják a trust jogintézményének eredetét, míg mások a germán jogi salmann és az iszlám wakf hatásait említik. Az újabb kutatások szerint azonban leginkább az a valószínű, hogy a trust egy kifejezetten angol eredetű jogintézmény, amely a középkori feudális tulajdoni viszonyokból alakult ki a hűbérúri jogviszonyból eredő terhek kijátszása érdekében. A kontinentális jogban elsősorban az öröklési jog területén találkozhattunk a trusthoz hasonló jogintézményekkel.

A trust történelmi háttere az angolszász jog sajátosságaira vezethető vissza, amelynek egyik alapja a kettős tulajdonjog. Ez alapján két jogcímét különböztetünk meg: a legal title-t (hivatalos jogcím, ez a vagyonkezelőt illeti meg) és az equitable title-t (hasznokhoz való́ jogot jelenti, ez a kedvezményezettet illeti meg). Gyakorlatilag az equitable title volt az a jogcím, amelyet az equity bíróság előtt lehetett régen érvényesíteni. A legal title azt jelenti, hogy a vagyonkezelőnek joga van eladni, megterhelni vagy bármilyen egyéb módon kezelni a vagyont, de ami nagyon fontos: a vagyonkezelés nem a saját javára, hanem mások javára történt. Az angol trust legfőbb működési elve ezen a kettős tulajdonjogon alapul azóta is.

A trust elterjedése elsősorban az angol politikai és gazdasági befolyás megerősödésének volt köszönhető, hiszen azokban a civiljogi államokban, ahol az angol befolyás meghatározó mértékben jelen volt, elkerülhetetlenné vált a trust szabályozása. A trust így, bár sajátos fejlődési ív mellett, bekerült a civiljogi, illetve vegyes jogrendszerű államok jogrendszerébe is.

Meg kell jegyezni, hogy Európában a római jogi hagyományokon nyugvó jogrendszerek alapvetően saját utat jártak be. Voltak területek, ahol teljesen elvetették a trust intézményét (például Ausztria vagy Németország) a fiduciárius tulajdonátruházás jogszabályi háttér nélküli gyakorlatának kialakításával, valamint a magánalapítvány alkalmazásával, míg másutt a trust gazdasági előnyeit felismerve ahhoz hasonló intézményt alakítottak ki (például Liechtenstein).

Mik a főbb szabályai az angolszász trust működésének?

A fentiekben leírtakkal összhangban az angolszász trust működésének alapja a kettős tulajdonban manifesztálódik. Mivel nagyon sok féle trustot különböztethetünk meg a trust létrejöttének körülményei, vagy a trustvagyon felhasználási módja alapján, ezért az alapvető sajátosságokon túl az egyes trustok gyakran eltérő vonásokkal rendelkeznek.

Az angolszász trust működésének bemutatásához példaként említhetjük az angol ingatlanjogot: Angliában amennyiben egy ingatlannak több, mint egy tulajdonosa van, úgy a tulajdonosok egy úgynevezett ingatlan truston keresztül tulajdonolják az ingatlant. Az angol ingatlan trust lényege, hogy kétszintű tulajdonjogot hoz létre az ingatlan felett. Elkülönül az ingatlan hivatalos nyilvántartások szerinti tulajdona („legal title”) a létrehozott ingatlan trust kedvezményezettjeinek tulajdonától („equitable title”). Az ingatlan hivatalos nyilvántartások szerinti tulajdonosai („legal owners”) az ingatlan bizalmi vagyonkezelői („trustees”). Az ingatlan bizalmi vagyonkezelői látják el az ingatlan tulajdonához kapcsolódó adminisztrációs feladatokat. Az ingatlan bizalmi vagyonkezelői a tevékenységüket az ingatlan trust kedvezményezetti tulajdonosainak („equitable owners”) érdekében látják el, akik jogosultak az ingatlant birtokolni, használni, valamint annak hasznait szedni.

Mi a különbség az angolszász és a magyar vagyonkezelési szabályok között?

Az angol trust abban különbözik a kontinentális jogban ismert vagyonkezelési konstrukcióktól, hogy a trustee számára tulajdonjogot biztosít a kezelt vagyon felett, míg ezzel egyidejűleg a beneficiary egyfajta korlátozott dologi jogosultságot kap ugyancsak a kezelt vagyonon. Ez a jogosultság alapozza meg a trustee lojalitási és elszámolási kötelezettségét a későbbiekben a beneficiary irányába. Az angol trust esetében a kettős tulajdonjog nemcsak a jogintézmény alapját adja, hanem az elhatárolási lehetőségét is a kontinentális megoldásokhoz képest. A magyar kontinentális jogrendszerben a tulajdonjog egyidejűleg, vagy csak a vagyonkezelőt, vagy csak a kedvezményezettet illetheti meg, a kettős tulajdon angolszász fogalma nem ismert.

A magyar vagyonkezelési szabályok alapján a bizalmi vagyonkezelés megbízási típusú szerződésnek minősül, amelynek keretében a vagyonrendelő a bizalmi vagyonkezelőre ruházza át a kezelt vagyon tulajdonjogát, amely tulajdonjog így a bizalmi vagyonkezelőt illeti meg egyedül, azzal, hogy a tulajdonába adott kezelt vagyont a kedvezményezett javára köteles kezelni. Az angol szabályozás alapján ezzel szemben a tulajdonjog konzekvensen megoszlik, tehát a vagyonrendelő egyrészről a bizalmi vagyonkezelőre ruházza át a kezelt vagyon formális tulajdonjogát, míg másrészről a kedvezményezett a kezelt vagyon kedvezményezetti tulajdonát szerzi meg.

Mit vett át Magyarország az angolszász modellből?

A magyar jogban a Ptk. rendelkezései alapján a bizalmi vagyonkezelési szerződés alapján a vagyonkezelő a vagyonrendelő az által tulajdonába adott dolgokat, ráruházott jogokat és követeléseket (a továbbiakban: kezelt vagyon) saját nevében a kedvezményezett javára kezeli. A vagyonrendelőt a tulajdonjog tekintetében elsősorban a rendelkezési jog illeti meg.

Bár a saját nevében jár el a bizalmi vagyonkezelő – azaz köt szerződéseket, terheli meg vagy idegeníti el a vagyont – jogait mindig a kedvezményezett javára gyakorolhatja. Az angolszász trusthoz hasonlóan létezik egy deklarált lojalitási és elszámolási kötelezettségét a későbbiekben a kedvezményezett irányába.

A vagyonkezelő kötelezettségeinek megszegéséért a szerződésszegésért való kártérítési felelősség általános szabályai szerint felel a vagyonrendelővel, illetve a kedvezményezettel szemben.

Mindenhol ugyanolyan a trust szabályozása?

Az angolszász és a kontinentális jog gyökereinek különbségeire tekintettel eltérő szabályozási gyakorlat alakult ki az trust terén. A tulajdonjoghoz való viszony alapvetően szabályozta az egyes országokban, hogy hol, milyen formában, milyen szabályozási sajátosággokkal van jelen a trust. Ahogy fentebb részleteztük, az európai jogrendszerek számára a problémát a trust beemelése során az jelentette első sorban, hogy a tulajdonjogot egységesnek tekintik. Továbbá a kontinentális jogrendszerű országok jogi dogmatikáját a dologi jogok zártkörűségének elve jellemzi. Ami közérthetően fogalmazva azt jelenti, hogy törvényi rendelkezésre van szükség arra, hogy dologi jogi jogalapot hozzanak létre a vagyonkezelő és a kedvezményezett számára az abszolút dologi jogi jogvédelem megteremtéséhez. Így a kontinentális jog általános, valamint egy egyes államok saját belső jogrendszereinek sajátosságaira figyelemmel eltérő szabályozási gyakorlat jellemzi a trustot: néhol megbízási, máshol öröklési, ismét máshol alapítványi szabályok keverednek.

Ráadásul a mély történelmi gyökerekre tekintettel az angolszász jogban a trust rengeteg fajtája jelen van a joggyakorlatban, tehát bizonyos korlátok között mondhatjuk azt is, hogy maga az angolszász trust szabályozás sem egységes: különbséget tehetünk például az express trust és az implied trust között. Az express trust akkor keletkezik, amikor a vagyonrendelő kifejezett utasításával hozza létre a trustot, ezt gyakran végrendeletbe foglalják és a vagyonrendelő halálával lép hatályba. Az implied trustot a jog hozza létre, a körülmények alapján vélelmezik a létrejöttét, nem a vagyonrendelő kifejezett szándéka révén jön létre. Beszélhetünk discretionary trustról, ahol a vagyonkezelők belátására van bízva, hogy hogyan használják fel a trust jövedelmét. Létezik charitable trust (jótékonysági trust), ameynek célja elsődlegesen az, hogy a köz hasznát szolgálja, és nemhogy nem szükséges, hogy meghatározott kedvezményezettjei legyenek, hanem általában nem is lehetnek meghatározott kedvezményezettjei.

Mit jelent a kötelesrész fogalma?

A kötelesrész az örökhagyó legközelebbi rokonainak és feleségének járó minimum részesedése az örökhagyó vagyonának terhére. A Ptk. a kötelesrészt kötelmi jogi igényként kezeli, amely igény az örökhagyó halálával keletkezik, de a kötelesrészre jogosult tulajdonképpen hagyatéki hitelezőnek tekinthető, akinek kötelmi jogi jellegű és elsősorban pénzkövetelésre irányuló igénye támad az örökösökkel szemben. Nagyon fontos szabály, hogy a kötelesrész iránti igény 5 év alatt elévül.

Kollégáink az Aliant-Menyhei-Molnár-B. Szabó Ügyvédi Irodánál segítenek a végrendelkezéssel kapcsolatos kérdések megválaszolásában és az Önnek leginkább megfelelő jogi forma kiválasztásában és megvalósításában. Forduljon hozzánk bizalommal!

Kik és milyen sorrendben jogosultak a kötelesrészre?

Kötelesrész illeti meg az örökhagyó leszármazóját, házastársát, továbbá szülőjét, ha ez a személy az öröklés megnyíltakor az örökhagyó törvényes örököse vagy végintézkedés hiányában az lenne.

A törvényes örökösök közül tehát csak a leszármazót, a házastársat és a szülőt illetheti meg kötelesrész. Távolabbi törvényes örökösök, például nagyszülők vagy oldalági rokonok nem lehetnek kötelesrészre jogosultak.

A kötelesrészre való jogosultság legtipikusabb esete, amikor az örökhagyó végrendelkezik, és a végrendeletben nem a törvényes örökösre hagyja vagyonát például, ha az örökhagyó nem a gyermekét, hanem másik személyt jelöl meg általános örököséül végrendeletében. Ilyen esetekben az a személy, aki a végrendelet hiányában örökös lenne, kötelesrészre tarthat igényt.

Ritkábban, de előfordul, hogy az örökhagyó még életében elajándékozza vagyonát, és ezzel lecsökkenti vagy kiüresíti a hagyatékot. A törvényes örökösök közül a fent felsoroltak ebben az esetben is előterjeszthetnek kötelesrészre való igényt.

Mi képezi a kötelesrész alapját?

A kötelesrész alapja a hagyaték tiszta értéke, valamint az örökhagyó által élők között bárkinek juttatott adományok juttatáskori tiszta értéke. Az élők közötti ingyenes adomány leggyakoribb esete az ajándékozás, de ide tartozhat bármilyen más adomány, amelyért az örökhagyó nem kapott ellenszolgáltatást. A hagyaték tiszta értékének kiszámításánál a hagyományokat és a meghagyásokat nem szabad teherként figyelembe venni.

A hagyaték tiszta értéke nem más, mint az örökhagyó vagyonában lévő pozitív vagyon (pénz, ingatlan, ingóságok stb.) és a hagyatéki tartozások különbözete. Hagyatéki tartozások többek között az örökhagyó tartozásai, a temetési költségek.

Mi nem képezi a kötelesrész alapját?

Nagyon fontos meghatározni, hogy melyek azok a vagyonelemek, amelyek nem képezhetik a köteles rész alapját:

• azok az ingyenes adományok, amelyeket az örökhagyó a halálát megelőző 10 évnél régebben adott,
• az az adomány, amelyet az örökhagyó a kötelesrészre való jogosultságot létrehozó kapcsolat keletkezését megelőzően juttatott. Például a házasságkötés előtt juttatott adomány a házastárs kötelesrészének alapjába nem számít bele,
• a szokásos mértéket meg nem haladó ajándék vagy más ingyenes adomány értéke,
• a házastárs vagy az élettárs, illetve a leszármazó részére nyújtott tartás értéke,
• az arra rászoruló más személynek ingyenesen nyújtott tartás értéke a létfenntartáshoz szükséges mértékig.

A házastárs vonatkozásában a köteles részre való jogosultságot az érvényes házasságkötés keletkezteti. A gyermekek esetében a kötelesrészhez való jogosultságot létrehozó kapcsolat házasságból származó, illetőleg a házastársak által örökbefogadott gyermek esetében a házasságkötés, egyébként pedig a gyermek fogamzása.

Mekkora a kötelesrész mértéke? Hogyan számolható ki?

Kötelesrész címén a leszármazót és a szülőt annak harmada illeti, ami neki – a kötelesrész alapja szerint számítva – mint törvényes örökösnek jutna.

A fent leírtak szerint először meg kell határozni a kötelesrész alapját. Például, ha két törvényes örökös esetén fele-fele arányban oszlana meg a hagyaték, de az egyik örököst kihagyta az örökhagyó a végrendeletéből, akkor őt 1/6 arányban illeti meg a kötelesrész.

A kötelesrész kielégítésére szolgál mindaz, amit a jogosult a hagyatékból bármely címen kap, továbbá amit az örökhagyótól ingyenesen kapott, feltéve, hogy azt a kötelesrész alapjához hozzá kell számítani (betudás).

Ha a kötelesrészre jogosult az öröklésből kiesett, leszármazójának kötelesrészébe be kell tudni mindannak az adománynak az értékét, amelyet ő és a kiesett felmenő kapott. A betudás elengedése más jogosult kötelesrészét nem sértheti. Azt az adományt, amelynek betudását az örökhagyó elengedte, nem lehet a jogosult saját kötelesrészének alapjához hozzászámítani.

Kizárás és kitagadás. Mit jelentek ezek a fogalmak és hogyan kapcsolódnak a kötelesrészhez?

Az öröklésből történő kiesés – a kizárás esetét és a köteles részt fenntartó lemondási szerződés esetét kivéve – azzal a következménnyel jár, hogy a köteles részre jogosult a továbbiakban köteles részre sem tarthat igényt. Ennek eszköze a kitagadás. Az örökhagyó kitagadási joga alapján, kizárólag végintézkedésben és csak a törvényben felsorolt valamelyik ok megjelölésével a kötelesrészre jogosultat megfoszthatja a kötelesrészétől. A kitagadás relatív kiesési ok, ezért ha az örökhagyó a kitagadott személy leszármazóját is meg kívánja fosztani kötelesrészétől, úgy a leszármazót is érvényesen ki kell tagadnia.

A kitagadás oka lehet, ha a köteles részre jogosult:

• az örökhagyó után öröklésre érdemtelen,
• az örökhagyó sérelmére bűncselekményt követett el,
• az örökhagyó egyenesági rokonának, házastársának vagy élettársának életére tört, vagy sérelmükre egyéb súlyos bűntettet követett el,
• az örökhagyó irányában fennálló törvényes eltartási kötelezettségét súlyosan megsértette,
• erkölcstelen életmódot folytat,
• akit végrehajtandó szabadságvesztésre ítélték és a büntetését még nem töltötte ki,
• a tőle várható segítséget nem nyújtotta, amikor az örökhagyónak szüksége lett volna rá.

A Ptk. egyéb okokat is felsorol a kitagadás részletezésénél: például nagykorú leszármazót az örökhagyó kitagadhatja a vele szemben tanúsított durva hálátlanság miatt is. A szülőt pedig az örökhagyó a sérelmére elkövetett olyan magatartás miatt is kitagadhatja, amely a szülői felügyeleti jog megszüntetésére ad alapot. Továbbá a házastárs akkor is kitagadható, ha házastársi kötelességét durván sértő magatartást tanúsított az örökhagyóval szemben.

Fontos kiemelni azonban, hogy ha és amennyiben a kitagadás alapjául szolgáló okot az örökhagyó megbocsátja, majd később olyan végrendeletet ír, amelyben az örököst mégis kitagadja, a kitagadás érvénytelen.

Ha az örökhagyó az örököst végrendeletében kitagadja, majd később megbocsátja a köteles részre jogosult magatartását, ezzel a kitagadás hatálytalanná vált.

Lehetséges-e a köteles rész megtagadása?

A Ptk. szabályai szerint, aki törvényes öröklésre jogosult, az örökhagyóval kötött írásbeli szerződésben – egészben vagy részben – lemondhat az öröklésről. Vagyis lemondani előre kell, amikor még él a leendő örökhagyó. A lemondásnál lényeges szempont, hogy ha a felek eltérően nem állapodnak meg, a lemondás a lemondó örökös teljes hagyatéki részesedésére vonatkozik, vagyis a köteles részre is. Azonban, ha kizárólag a köteles részről történik a lemondás, akkor ez már nem terjed ki arra a hagyatéki részre, amely más öröklési jogcímen, például hagyomány formájában hárul a lemondó örökösre.

A magyar jogban az ipso iure öröklés elve érvényesül, ami azt jelenti, hogy az öröklés az örökhagyó halálával megnyílik, és ezzel az örökség kvázi automatikusan – minden más jogcselekmény nélkül – kerül át az örökhagyó tulajdonából az örökös tulajdonába.

Ebből eredően az örökösnek nem kell külön nyilatkozatot tennie a jogutódlás beálltához, azonban ez azt is eredményezhetné, hogy valaki úgy lesz örökös, hogy adott esetben nem akar örökös lenni.

Ennek megoldására szolgál az a szabály, hogy az örökséget – az öröklés megnyílása után, egyoldalú nyilatkozattal – visszautasíthatjuk. Örökhagyó halála után csak visszautasítással érhető el az, hogy valamely örökös ne örököljön. Visszautasítani azonban csak  a teljes örökséget lehet, nem lehet abból kiválasztani, hogy bizonyos vagyontárgyat megörököl, a másikat nem (kivétel: mezőgazdasági föld).

Kitől követelheti a jogosult a kötelesrész kiadását?

A kötelesrész kielégítéséért elsősorban a hagyatékban részesedő személyek felelnek. A szerződéses örökös a kötelesrész kielégítéséért nem felel.

A kötelesrész kiadását vagy kiegészítését a következő sorrend szerint lehet követelni:

a) a kötelesrész kielégítéséért elsősorban a hagyatékban részesedő személyek felelnek;

b) a kötelesrésznek a hagyatékból ki nem elégíthető részéért az örökhagyó által a halálát megelőző tíz éven belül megadományozottak adományaik időbeli sorrendjére tekintet nélkül felelnek. Ez a szabály természetesen csak azokra vonatkozik, akik részére nyújtott ingyenes juttatást a köteles rész alapjához hozzá kell számítani.

Több személy felelősségének arányát juttatásaik figyelembe vehető értéke határozza meg. Aki a juttatástól önhibáján kívül elesett, a kötelesrészért nem felel. Ez vonatkozik mind az örökösök, mind a megajándékozottak felelősségére.

A kötelesrész kielégítéséért tehát az örökösök is juttatásaik arányában felelnek és nem egyetemlegesen. Aki juttatásban részesült, a kötelesrész kielégítéséért a juttatás egész értékével felel. A kötelesrészre jogosult a juttatásnak azzal a részével felel, amely törvényes örökrészét meghaladja. A kötelesrészre jogosult házastársa, leszármazója és ennek házastársa mentesül a felelősség alól annyiban, amennyiben valamennyiük juttatásának értéke a kötelesrészre jogosult juttatásának értékével együtt sem haladja meg a kötelesrészre jogosult törvényes örökrészét.

Ezt a rendelkezést nem lehet alkalmazni, ha a kötelesrészre jogosult igényét házastársával, leszármazójával, illetőleg ennek házastársával szemben érvényesíti. A törvényes örökrészt ezekben az esetekben a kötelesrész alapja szerint kell számításba venni.

Milyen formában lehet megkapni a kötelesrészt?

A kötelesrészt minden teher és korlátozás nélkül kell kiadni. A kötelesrészre jogosult kötelesrészének pénzben való kiadását követelheti. Természetben jár a kötelesrész, ha ez volt az örökhagyó végintézkedéssel vagy élők között nyilvánított akarata. Ha a kötelesrész pénzben való kiadása akár a jogosultra, akár a kötelezettre sérelmes, a bíróság az összes körülmények mérlegelése alapján elrendelheti a kötelesrésznek egészben vagy részben természetben való kiadását.

Ha az örökhagyó a kötelesrészre jogosultnak korlátozással vagy terheléssel hagyott hátra vagyont, a korlátozás csak a kötelesrészen felüli többletre hatályos. Az örökhagyó azonban úgy is rendelkezhet, hogy a jogosult csupán a kötelesrészét kapja meg, ha a korlátozást vagy terhelést a kötelesrész tekintetében is el nem fogadja.

Kollégáink az Aliant-Menyhei-Molnár-B. Szabó Ügyvédi Irodánál segítenek a végrendelkezéssel kapcsolatos kérdések megválaszolásában és az Önnek leginkább megfelelő jogi forma kiválasztásában és megvalósításában. Forduljon hozzánk bizalommal!

Mit jelent a cégöröklés? 

Cégöröklés alatt általában a tervezhetőségen kívül álló és személyes okból bekövetkező családon belüli tulajdonátszállást értjük. A társaság tagjaiban bekövetkező alanyváltozás nemcsak adásvétel vagy azzal azonos eredményre vezető egyéb jogügylet következménye lehet. A cégöröklés sok esetben annak a helyzetnek a rendezését jelenti, amikor a társaság tagja meghal vagy jogutódlással megszűnik.

Magyarországon a rendszerváltást követően jelentős számú családi vállalkozás jött létre, valamint egyre jelentősebb vagyonok halmozódtak fel egy-egy család kezében. Ha ezeknek a cégeknek a vonatkozásában cégöröklésről beszélünk, akkor az öröklési jog nem ad mindenre kielégítő választ.

Mikor válik aktuálissá a cégöröklés? Mikor kell elkezdeni foglalkozni ezzel a kérdéssel?

A fentiekben foglaltaknak megfelelően, a cégöröklés kérdésének aktuálissá válása elsősorban a családi tulajdonú vállalkozások továbbadásakor, a tervezett és irányított generációs vagyon transzfer lebonyolításakor válik aktuálissá: jellemzői öröklési jogi kérdés.

Ha a cégöröklés gyakorlatát vizsgáljuk, akkor számos olyan példával találkozhatunk, ami azt mutatja, hogy a szabályozatlan módon végbement generációs vagyontranszfer az esetek jelentős részben szignifikáns vagyonvesztéssel jár.

Hogyan kell tudatosan készülni a cégöröklésre? 

A korábbiakban leírtaknak megfelelően a cégöröklés és a öröklési jog gyakran összefügg. A magyar öröklési jog alapvető problémája, hogy messze van a gazdasági élet gyors döntéshozatali igényeitől, mert a magyar jogban a hagyaték, mint egész száll az örökösre.

A hagyaték az örökhagyó halálával ugyan ipso iure azonnal és megszakítás nélkül száll át az örökösre, így ugyan nincs olyan köztes idő- intervallum, amikor ne lenne a dolognak tulajdonosa, csak éppen hosszú ideig nincs jogi bizonyosság a hagyaték tartalmát és az örökös személyét illetően. Az örökös ebben a rendszerben nem tud felkészülni a cégöröklésre, gyakran nem a legoptimálisabb döntéseket fogja meghozni, ezért jár gyakran a generációs vagyontranszfer vagyonvesztéssel.

Példaként említhető, hogy a tulajdonos halálával, amennyiben nincs cégvezetésre feljogosított más személy, a napi döntéshozatali feladatok is azonnal ellehetetlenülnek, a tulajdonosi jogkört gyakorló személy nélkül pedig ezen funkciók nem is állíthatóak helyre hosszú ideig, a hagyaték átadó végzés jogerőssé válásáig. A köztes időszakban nincs olyan személy, aki új ügyvezetőt tudna kinevezni, vagy a vállalkozás éves beszámolóját el tudná fogadni.

Milyen következményei lehetnek, ha egy cég ügyvezető nélkül marad, hogyan lehet ezt elkerülni?

Ügyvezető hiányában leállhat a vállalkozás teljes tevékenysége. Könnyen belátható, hogy nem érdemes megvárni egy ilyen helyzet bekövetkeztét, hanem fel kell jó előre készülni a tulajdonos halálára. A fent leírt probléma megoldására az utóbbi években több praktikus jogi megoldás került bevezetésre. Az egyik megoldás a bizalmi vagyonkezelés intézménye, amely a vagyonkezelési feladatokat ellátó bizalmi vagyonkezelő személyén keresztül tölti be elsődleges feladatát a vagyonátruházást.

A megoldás kulcsa a rugalmasságban, a változó körülményekhez való folyamatos alkalmazkodásban és az eltérő családtagok érdekeinek figyelembevételével meghozott döntési mechanizmusokban rejlik.

A tulajdonosnak még életében ki kell alakítani azt a rendszert, amely alapján az ő kiesése esetében is meg tud maradni a cég egysége és a működés folytonossága, anélkül, hogy a cégöröklés miatt veszteség keletkezne.

A bizalmi vagyonkezeléssel megvalósuló cégöröklés esetében egyik lehetséges megoldás, hogy a bizalmi vagyonkezelő mellett a managementbe/ esetleg protektori pozícióba előre meghatározott számú management pozíciót betöltő családtag kerül be, akik még a vagyonrendelő tulajdonos életében bevonódnak a cégműködésbe, ezáltal felkészültté válnak a management feladatok ellátásához.

A bizalmi vagyonkezelő szerepe a jogszabályokban és a bizalmi vagyonkezelési szerződésben előírtakon kívül, egyfajta mediátori, aki segít a konfliktusok elkerülésében vagy feloldásában, valamint mind a vagyonrendelőt mind pedig a későbbiek során a család tagjait és a vállalkozás vezetését segíti a fent részletezett megoldások valamilyen kombinációban történő megvalósításában.

Hogyan zajlik a tulajdonrészek felosztása? 

Az üzletrész öröklése (jogutódlása) esetében értelemszerűen nem alkalmazhatók kizárólag az öröklés dologi jogon alapuló szabályai, hiszen az üzletrész nem csupán vagyoni érték, hanem egyben társasági státust is jelent, azaz az örökös (jogutód) „tulajdonába” nem csupán egy vagyoni érték kerül, hanem tagjává is válik egy társaságnak.

Gyakori eset a tulajdonrészek cégöröklési folyamat révén bekövetkező felosztása. Az üzletrész átruházás, a jogi személy tag szétválása folytán az üzletrésze tekintetében bekövetkezett jogutódlás, öröklés, a házastársi közös vagyon megosztása, illetve új jogosult hiányában a tag jogutód nélküli megszűnése esetén osztható fel. A felosztásához azonban a taggyűlés hozzájárulása szükséges.

Mit kell tudni az örökösödési adóról és illetékről? 

Az öröklés során szerzett üzletrészeket öröklési illeték terheli, amelynek mértéke a rokonsági foktól függően változik. Az öröklési illeték általános mértéke és számítási módja azonos az ajándékozási illeték mértékével: 18%.

Mentes az öröklési illeték alól:

• az örökhagyó mostoha- és nevelt gyermeke, mostoha- és nevelőszülője által megszerzett örökrész tiszta értékéből 20 000 000 forint;
• az egy örökösnek jutó ingóörökség 300 000 forint forgalmi értéket meg nem haladó része. Az örökhagyó egyenes ági rokona (ideértve az örökbefogadáson alapuló rokoni kapcsolatot is), valamint túlélő házastársa által megszerzett örökség adómentes.

Hogyan segíthet a bizalmi vagyonkezelés a cégöröklés során?

A családi tulajdonú vállalkozások továbbadásának, a tervezett és irányított generációs vagyontranszfernek fontos eszköze a bizalmi vagyonkezelés, amelynek használatával a vagyonrendelő befolyása a vagyonra a bizalmi vagyonkezelés időtartama alatt fenntartható.

A bizalmi vagyonkezeléssel csökkenthető többek között a vagyonhoz kapcsolódó családi viszályok esélye és nagyobb valószínűséggel tartható egyben a vagyon vagy folytatható sikeresen a családi vállalkozás.

Részleteit tekintve a bizalmi vagyonkezelés, mint a generációs vagyontranszfer például az alábbi esetekben segíthet a cégöröklés zökkenőmentés végrehajtásában:

• Amennyiben a tulajdonos szándéka, hogy a vagyon teljes vagy részleges átruházása akár élők között akár pedig halál esetére, az ajándékozási vagy öröklési szerződéshez, a végrendelethez vagy a törvényes öröklés szabályaihoz képest a bizalmi vagyonkezelés rugalmas és differenciált feltétel rendszertől függő juttatásokat (vagyonkiadást) tartalmazzon, lehetővé téve, hogy a kedvezményezettek között akár időben, akár pedig arányaiban eltérő módon kerüljön a vagyon vagy annak hozama felosztásra.
• A tékozlás megakadályozására vagy méltatlanná válás esetén is alkalmazható a bizalmi vagyonkezelés, ugyanis a juttatás a végintézkedéstől eltérően részletekben, akár csak a hozamokra vonatkozóan teljesíthető, felfüggeszthető vagy akár meg is szüntethető, meghatározott feltételek bekövetkezése esetén.
• Amennyiben a vagyonrendelő el kíván térni a kötelezően alkalmazandó öröklési szabályoktól akkor ezt a bizalmi vagyonkezelés útján megteheti, szabadon eldöntve, hogy ki, mikor és milyen mértékben részesülhet a vagyonból és annak hozamaiból.
• Kiskorú, cselekvőképtelen vagy önálló jövedelemmel nem rendelkező hozzátartozókról történő gondoskodás előre megtervezett és intézményesített megoldása is lehet a bizalmi vagyonkezelés, biztosítva azt, hogy a vagyonrendelő halála után is megfelelő ellátásban, iskoláztatásban stb. részesüljön a túlélő házastárs, kiskorú vagy cselekvőképtelen családtag.

Minek számít az autó a bizalmi vagyonkezelés szempontjából?

Az autó ingóság és rajta tulajdonjog áll fenn, így a tulajdonátruházást eredményező vagyonrendeléskor – bizalmi vagyonkezelésbe adáskor – az a bizalmi vagyonkezelő tulajdonába kerül. Ezt követően a bizalmi vagyonkezelő a gépkocsit – az önálló társasági adóalanynak számító – kezelt vagyon könyveibe az általános szabályok alapján veszi fel és amortizálja – azaz a Tao. tv. alapján 5 év alatt, évi 20%-os mértékkel.

Az amortizáció mértékétől a számviteli törvény alapján el lehet térni minden egyedileg indokolt esetben, így veteránautóknál is, amelyek értékcsökkenése a valóságban már megállt vagy értékük inkább növekszik. Az ezzel kapcsolatos döntések során a bizalmi vagyonkezelő az eset összes körülményére – beleértve a kezelt vagyon eszközeinek összetételét, nyereségességét, stb. – tekintettel kell legyen.

Felmerül a kérdés, hogy mi szükség lehet egyáltalán egy gépjármű bizalmi vagyonkezelésbe adására. Ha a kérdést jobban meg akarjuk érteni, ne a napi szinten használt hétköznapi autók lebegjenek a szemünk előtt – amelyeknél lévén használati értékük általában a valós értéküknél nagyobb, bizalmi vagyonkezelésbe adásnak sok értelme nincsen – hanem nagyértékű veteránautókra, sportkocsikra, netán autógyűjtemények bizalmi vagyonkezelésére gondoljunk.

Ezeknél az értékeknél – hasonlóan a műtárgyakhoz, illetve más nagy értékű ingóságokhoz – fontosak lehetnek a bizalmi vagyonkezeléssel általában elérni kívánt célok: így a vagyonvédelem, a generációs vagyontranszfer, illetve a privacy is.

Miért előnyös a járművek bizalmi vagyonkezelésbe vétele?

Még érthetőbbé válik a bizalmi vagyonkezelés más járművek tekintetében: magántulajdonú yacht-ok, private jet-ek olyan értéket képviselnek, amelyek esetében a privacy és a vagyonvédelem különösen fontos szempontok lehetnek. Ahogy a gépjárművek forgalmi engedélyében a vagyonrendelést követően a bizalmi vagyonkezelő kerül tulajdonosként feltüntetésre, ilyenkor a vízi- vagy légijárművek lajstromában szerepel a vagyonkezelő, mint a jármű tulajdonosa. A gépjárművektől eltérően a hajókat és repülőgépeket a bizalmi vagyonkezelő székhelyétől eltérő országban is lehet lajstromozni esetleges egyéb előírásoknak való megfelelést követően.

Jelentős megtakarítások érhetőek el a kikötői díjakban, adókban, ha adott esetben egy kedvezőbb szabályozási környezetű országban kerül lajstromozásra az adott vízi- vagy légijármű. Van olyan EU-n belüli ország, amely hajólízing esetén annál nagyobb ÁFA-tartalmat enged visszaigényelni, minél nagyobb a hajó. A törvényi vélelem ugyanis az, hogy nagyobb hajó nagyobb hatótávolsággal is bír és így a kisebbekhez képest többet tartózkodik az EU-n kívüli vizeken és így az ÁFA-viselési kötelezettség is arányosan csökkenthető.

Milyen szabályai vannak a gépjárművek vagyonkezelésének? 

A gépjárművek feletti tulajdonszerzés az ismert átírás útján, a gépkocsi forgalmi engedélyében az új tulajdonos feltüntetésével lehetséges. Mindenképpen szükséges tehát, hogy a vagyonrendelést követően a bizalmi vagyonkezelő nevére írják a gépjárművet.

A nagyértékű gépjárművek esetén jellemző lehet, hogy a használat és a tulajdonjog elválik egymástól, még akkor is, ha ezeket jellemzően csak hobby céllal vagy hétvégi autóként használták.

Valósan felmerülő igény, hogy a vagyonrendelő a vagyonrendelést követően is használni kívánja a kedvenc sportkocsiját vagy szeme fénye veteránautóját. Ilyenkor a bizalmi vagyonkezelő megbízást ad a vagyonrendelőnek vagy az általa megjelölt személynek, hogy a gépkocsit jó karban megőrizze és garazsírozza, javíttassa, akár a rendelt vagyon költségén. Az esetleges balesetekkel, károkkal kapcsolatos felelősségi kérdéseket a használatra jogot adó megállapodásban kell rendezni. (Ld. az üzembentartói jogról írt részeket)

A járművekre vonatkozó regisztrációs szabályokon, illetve a használat-birtoklás és a tulajdonosi jogok esetleges elválásán kívül a járművek bizalmi vagyonkezelésének speciális szabályai nincsenek. A bizalmi vagyonkezelő ezeket a vagyontárgyakat is köteles a kedvezményezettek számára jó karban megőrizni.

Mikor nem szabad bizalmi vagyonkezelésbe adni egy autót?

Napi használatban lévő, alapvetően szállító- és munkaeszközként funkcionáló autókat a gyors értékvesztésük, illetve a használattal járó kopás, romlás miatt nem érdemes bizalmi vagyonkezelésbe adni. Ahol ez a kérdés felmerül, olyan kategóriájú járművekről beszélünk, amelyek befektetésnek sem utolsók.

Sok veterán vagy youngtimer autóritkaság értéke folyamatosan növekszik, ugyanígy a kis szériában gyártott sport- vagy luxusautók esetében is elképzelhető értéknövekedés. Mivel ebben az esetben a gépkocsi, mint vagyontárgy a műtárgyakéhoz vagy államkötvényekhez hasonlítható, hosszútávú és stabil értéknövekedést mutató befektetési eszközzé lép elő, így bizalmi vagyonkezelésbe adása is ezekhez hasonlóan értelmezhető.

Más egy gépjármű vagyonkezelése, mint az egyéb vagyontárgyaké?

Röviden: részben igen, részben nem.

Annyiban más egy gépjármű vagyonkezelése, amennyiben egy ilyen speciális törődést igénylő ingóság értékének megőrzéséhez speciális vagyonkezelői gondoskodás és intézkedések szükségesek.

Annyiban viszont nem különbözik a gépjármű más vagyontárgyaktól, hogy a bizalmi vagyonkezelésre vonatkozó szabályozásban speciálisan egyes vagyontárgyakra vonatkozó rendelkezések nem találhatóak.

Milyen nagy értékű gépjármű kategóriák vannak?

Az alábbiakban végig vesszük az egyes, tipikusan bizalmi vagyonkezelésbe kerülő nagy értékű gépjármű kategóriákra vonatkozó jellegzetességeket, majd a gépjárművek bizalmi vagyonkezelésekor az említetteken túl felmerülő, általános jellegű vagyonkezelői feladatokat.

Nagyértékű sportkocsik

Bár ezek a járművek általában alkalmasak a közúti közlekedésre és ennek megfelelően kell rendelkezzenek rendszámmal, műszaki vizsgával és kötelező biztosítással, a tulajdonosaik a legritkább esetben tervezik napi szinten használni azokat, így tipikusan bizalmi vagyonkezelésbe kerülhetnek.

Az értékük megőrzéséhez a típusra előírt kötelező szervizek, folyadékcserék és kopó alkatrészek cseréjét az előírt intervallumonként, márkaszervizben történő elvégzése szükséges. Ha ilyen szerviz a típus ritkasága miatt Magyarországon nem található, akkor adott esetben a szervizelést külföldön kell megoldani és a kocsi sérülésmentes szállításáról az őrzési hely és szerviz között gondoskodni kell.

Veterán vagy youngtimer autók

A harminc évesnél idősebb, eredeti állapotukban megőrzött vagy helyreállított gépjárművek muzeális minősítését a Magyar Autóklub az országban 15 vizsgahelyen végzi. A minősítést akkor adják meg, ha “a jármű eredeti műszaki jellemzőit nem változtatták meg vagy annak megfelelően állították helyre valamint olyan esztétikai állapotban van, hogy alkalmas típusának bemutatására”.

A muzeális minősítés megszerzését követő műszaki átvizsgálás során a jelen kori műszaki és biztonsági követelményektől az eltérés megengedett, ha a gépkocsi műszaki megoldásai a gyártás idején alkalmazottakkal megegyeznek.

A muzeális minősítés és az eredményes műszaki átvizsgálást alapján OT rendszám szerezhető, amely alapján a jármű részt vehet a forgalomban, azaz el lehet vele menni veterán találkozókra vagy nosztalgia kirándulásokra.

Az OT rendszám 5 évre érvényes műszaki vizsgával, regisztrációs és teljesítményadó mentességgel és kedvezményes kötelező biztosítási díjtételekkel jár, lévén a muzeális járművek a forgalomban csak limitáltan vesznek részt és így az általuk okozott balesetek száma is jóval kevesebb arányaiban, mint hétköznapi társaiknál. További tudnivalók a Magyar Autóklub honlapjának aloldaláról érhetőek el: autoklub.hu/oldtimer/.

A veterán járművek szervizelése különleges szaktudást igényel. A jó hír az, hogy amelyik veterán megkapja a múzeális minősítést, annak van már szerelője is, a vagyonrendelőnek csak annyi a dolga, hogy a szerelő elérhetőségét a vagyonkezelőnek megadja.

Autógyűjtemények

Már Magyarországon is előfordulnak magánkézben veterán- vagy youngtimer autóritkaságokból, sportkocsikból álló autógyüjtemények. Az ilyen gyűjtemények fenntartása általában külön apparátust igényel, ahogy a járművek tárolására is sokszor erre a célra szánt épületet emelnek a gyűjtemények tulajdonosai.

Az autógyűjtemény vagyonrendelésekor a kapcsolódó elemek, ingatlan, személyzet további rendelkezésre állását a vagyonrendelőnek a vagyonkezelő számára biztosítania kell. Így szóba kerülhet a gyűjtemény tárolóhelyének a gyűjtemény vagyonrendelésével egyidejű bizalmi vagyonkezelésbe adása, illetve a gyűjteményt gondozó alkalmazottak foglalkoztatásának a vagyonrendelést követően a bizalmi vagyonkezelő általi átvétele is.

Milyen további vagyonkezelési szempontok vannak gépjárművek esetében?

Megfelelő tárolóhely

Általában őrzött és fűtött garázs biztosítandó, amelyet a vagyonkezelő vagy a megőrzésre és gondozásra köteles megbízott bérel a gépjármű számára. Szerencsére ma már vannak olyan garázs-szolgáltatók, amelyek a nagy értékű gépkocsik szakszerű garazsírozását biztosítani tudják.

Járatás biztosítása

A gépkocsikat rendszeresen be kell indítani és járatni kell őket, ellenkező esetben a hosszú időre leállított gépjárművek alkatrészei beragadhatnak, összerozsdásodhatnak, rugalmasságukat veszíthetik. Az erre vonatkozó részletekben (ki végzi, milyen gyakran, kinek a felelősségére, stb.) a vagyonrendelőnek és a vagyonkezelőnek a vagyonrendelést megelőzően meg kell állapodni.

Kiszervezés

A bizalmi vagyonkezelőkről szóló törvény lehetővé teszi, hogy egyes tevékenységeket a bizalmi vagyonkezelő kiszervezzen, azaz a szolgáltatásai biztosítására alvállalkozókat vegyen igénybe (“kiszervezés”). Mivel a gépkocsik állagmegőrzésére vonatkozó szaktudással a bizalmi vagyonkezelő általában nem rendelkezik, a szolgáltatásának teljesítéséhez gyakrabban kell kiszervezést igénybe vennie, mint más vagyontárgyaknál.

A kiszervezésre vonatkozó, vagyonrendelőket és kedvezményezetteket védő garanciális szabályok a következők:

– a kiszervezés alapján közreműködő harmadik személyre is vonatkoznak a bizalmi vagyonkezelőket terhelő titoktartás szabályai és ezek betartására a kiszervezésre vonatkozó megállapodásban a közreműködő kötelezettséget is kell vállaljon;

– a kiszervezett tevékenységet végző szolgáltató nem lehet összeférhetetlen, azaz az érdekei nem lehetnek ellentétesek a bizalmi vagyonkezelő vagy ügyfelei érdekeivel;

– a kiszervezésre irányuló szerződés megkötése nem akadályozhatja a bizalmi vagyonkezelő vállalkozás felett gyakorolt ellenőrzés hatékonyságát, nem érintheti a bizalmi vagyonkezelő felelősségét, és nem akadályozhatja a bizalmi vagyonkezelő utasítási és ellenőrzési jogának gyakorlását a kiszervezett tevékenységet végző tevékenysége vonatkozásában, valamint a kiszervezésre irányuló szerződés azonnali felmondására irányuló jogát a kiszervezésre irányuló szerződésben foglaltak megsértése esetén.

Üzembentartói jog

A magyar jog lehetővé teszi, hogy a gépkocsi forgalmi engedélybe bejegyzett tulajdonosa egy másik személynek üzembentartói megbízást adjon, amely alapján az üzembentartó, mint a használati jog gyakorlója, a gépkocsit a tulajdonostól függetlenül jogosult használni és így a használat és a tulajdon egymástól elválik. Ilyenkor a kötelező biztosítást az üzemben tartó fizeti.

Mind a tulajdonos, mind az üzembentartó dönthetnek úgy, hogy az üzembentartói megállapodást felmondva a gépkocsi használati jogát a szerződéskötést megelőző eredeti állapotba állítsák vissza.

Bizalmi vagyonkezelés esetén sem kizárt, hogy a vagyonrendelő maradjon a gépkocsi üzemben tartója, illetve az üzembentartói jogot a bizalmi vagyonkezelő a kedvezményezettnek is kiadhatja.

Az üzembentartói megállapodásban a bizalmi vagyonkezelésre tekintettel különös figyelmet kell fordítani a gépkocsit érő károkért való felelősség egyes eseteire és részletesen szabályozni kell, hogy kit terhelnek a gépkocsi gondozásával, fenntartásával kapcsolatos feladatok, illetve hogyan alakul az ehhez kapcsolódó költségviselés.

Gyakran Ismételt Kérdések

Mi a passzív vagyonkezelés?

A vagyonkezelés során a vagyonrendelő jogilag teljes körű tulajdonjogot ruház át a vagyonkezelőre. A vagyonkezelési jogviszony tartalma tekintetében azonban figyelembe kell venni, hogy az átruházott tulajdonjog mégis korlátozva van a vagyonkezelési szerződés és a kedvezményezett érdekei által. A tulajdonosi jogosítványok – birtoklás, használat, hasznok szedése, rendelkezés – közül a bizalmi vagyonkezelő sok esetben egyiket sem gyakorolja vagy ha gyakorolja is, akkor sem korlátozás nélkül.

A vagyonkezelés egyik legnagyobb előnye éppen a jogintézmény fentiekből fakadó rugalmasságának köszönhető, ugyanis a rugalmas szabályrendszerre tekintettel a vagyonrendelők széles körű igényeit képes kielégíteni a rendelt vagyon sokféleségét is maximálisan figyelembe véve.

Míg az aktív vagyonkezelés elsősorban a kezelt vagyon vagyongyarapítási célú befektetését szolgálja a bizalmi vagyonkezelő speciális szakértelmének felhasználásával, addig a passzív vagyonkezelés jellemzően a rendelt vagyon őrzésére, értékének és állagának, állapotának megóvására irányul.

A vagyonkezelés passzív formája sok hasonlóságot mutat a letéttel, de attól több tekintetben is eltér. A letét tárgya viszonylag korlátozott, ellentétben a bizalmi vagyonkezeléssel, amelynek tárgya bármilyen forgalomképes, birtokba vehető dolog vagy akár jog (pl. követelés) is lehet. A letéttel ellentétében a bizalmi vagyonkezelés a puszta őrzésen kívül egyéb kötelezettségeket is ró a vagyonkezelőre, a rá bízott vagyont kezelnie is kell.

„Blind trust” alkalmazása, nemzetközi kitekintés

A passzív vagyonkezelés egy sajátos megoldást kínál arra az esetre, ha valaki az üzleti életből meghatározó köztisztviselői vagy politikusi pályára vált.

Érthető módon az nem várható el, hogy bárki a korábban megszerzett vagyonát, vállalkozását szükségtelenül, adott esetben áron alul értékesítse, ugyanakkor az összeférhetetlenséget is ki kell zárni. Az Egyesült Államokban bevett gyakorlat a „blind trust” alkalmazása a fenti esetekben azzal, hogy külön jogszabály határozza meg a kvalifikációs feltételeket és a feltételek betartását külön bizottság ellenőrzi. A blind trust alapkövetelménye, hogy a bizalmi vagyonkezelő független, tevékenységét üzletszerűen végző szervezet legyen, amely sem közvetlen, sem pedig közvetett módon nem állhat a vagyonrendelő ellenőrzése alatt. Hasonló céllal Magyarországon is létrehozható bizalmi vagyonkezelési jogviszony.

A passzív vagyonkezelés felhasználási módjai

Milyen felhasználási módjai vannak a passzív vagyonkezelésnek?

Vagyonvédelem

A meglévő vagyon megóvása és megőrzése általános törekvés minden üzleti vállalkozásnál és azok tulajdonosainál. Az üzleti kockázat csak egy bizonyos mértékig vállalható, és kevés ember hoz olyan döntést, hogy a korábban megszerzett vagyonát tudatosan és önszántából teljes mértékben kockáztassa, így ugyanis kitenné magát és a családját is annak a veszélynek, hogy egyik napról a másikra mindent elveszít.

A vagyonvédelem, mint a vagyontervezés egyik alapköve keretében az egyik elsődleges szempont a meglévő vagyon biztonságba helyezése harmadik személyek követelésével szemben. A bizalmi vagyonkezelés lehetőséget teremt arra, hogy a nagy üzleti kockázatot vállaló személyek, mint például a teljes vagyonukkal felelő ügyvédek, vezető tisztségviselők vagyonuk egy részét bizalmi vagyonkezelésbe helyezve biztosítsák azt a kedvezményezettek felé. Az említett kiemelt érdekcsoportok mellett a bizalmi vagyonkezelés számításba vehető alternatívája a hazai viszonyok között nehezen terjedő házassági vagyonjogi szerződésnek is, hiszen a bizalmi vagyonkezelésbe helyezett vagyon elkülönül a vagyonrendelő, illetve a kedvezményezett saját vagyonától és nem minősül közös vagyonnak. Házasságkötést megelőzően egy gondosan strukturált trust alkalmazásával egy esetleges válás esetén sok felesleges vitát és pereskedést előzhetnek meg a felek.

Önmagában az a tény, hogy a kezelt vagyon a bizalmi vagyonkezelő tulajdonában áll és a kedvezményezettek személye a köz számára nem látható, biztonságot, egyfajta tűzfalat nyújt a kedvezményezetteknek, akik így akként tudják a kezelt vagyont és annak hasznait élvezni, hogy nincsenek kitéve a külvilág kíváncsi tekintetének, rosszabb esetben támadásainak.

Az új Ptk hatályba lépése óta eltelt évek tapasztalata azt mutatja, hogy a bizalmi vagyonkezelés egyik legjelentősebb felhasználási területe a vagyonvédelem, ami tovább erősödhet azzal, hogy immáron nincsenek hatályban a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény 132/A § (3)-(5) bekezdései, amelyek lehetőséget adtak a felszámolónak a bizalmi vagyonkezelési szerződés felmondására a vagyonrendelő hitelezőinek erre irányuló kérése esetén. Mindezek alapján elmondható, hogy a kezelt vagyon a vagyonrendelő hitelezőivel szemben teljes körű védettséget élvez, amennyiben a vagyonrendelés nem minősül fedezetelvonó ügyletnek.

Vállalkozási felhasználás

A bizalmi vagyonkezelés vállalkozási célú felhasználása a trust rugalmassága és a bizalmi vagyonkezelő tevékenységének nagyfokú szabályozottsága miatt rendkívül sokrétű és szerteágazó. A rugalmasság teremti meg a felhasználás sokféleségét, míg a szabályozottság az üzleti elterjedéshez szükséges bizalmat alapozza meg. Amennyiben a bizalmi vagyonkezelés beépül a magyar jogi gondolkodásba és a gazdasági szereplők a korábban bevett jogi megoldások alternatívájaként kezdik számításba venni, használata kiszámíthatóbb és biztonságosabb üzleti környezetet és kevesebb pereskedést eredményezhet.

Kvázi képviselet

Kvázi képviseleti célú felhasználás esetén a jogintézmény bizalmi jellege dominál mivel a bizalmi vagyonkezelő a kezelt vagyon tekintetében tulajdonosként jelenik meg, a vagyonrendelő és a kedvezményezett nem látható harmadik személyek által. A bizalmi vagyonkezelés az üzleti titok megtartásának az egyik legszofisztikáltabb módja, figyelemmel arra, hogy a bizalmi vagyonkezelőt törvényi kötelezés alapján titoktartás terheli.

Ezzel a megoldással fontos üzleti érdekek tarthatók titokban vállalatfelvásárlások, piaci együttműködés, gazdasági társaságban történő együttes szavazás vagy egyes kiemelt figyelmet élvező vagyontárgyak tulajdonlása esetén.

A bizalmi vagyonkezelés felhasználásnak ezen módja szoros kapcsolatot és átfedést mutat az önállóan kategorizálható vagyonvédelmi célú bizalmi vagyonkezeléssel.

Közös tulajdonnal kapcsolatos jogok hatékony gyakorlása

Az egyébként szétaprózódott vagy szétaprózódással fenyegetett tulajdonjog hatékonyan gyakorolható bizalmi vagyonkezelési struktúrában.

Ez a megoldás jól használható a gazdasági társaságoknál az egyenként jelentéktelen tulajdonrésszel rendelkező kistulajdonosok tulajdonjogának hatékony gyakorlására, ugyanis ezáltal biztosítható az egységes fellépés, és adott esetben a cégjogi szabályok vagy a társaság létesítő okirata által előírt kisebbségi jogok gyakorlásához előírt mértékű tulajdonosi részesedés is elérhető.

Közös vállalkozás

Az üzleti életben számtalanszor előfordul, hogy egymást alig ismerő személyek vagy vállalkozások kezdenek közös üzleti vállalkozásba, amelynek során fennáll annak a veszélye, hogy egy idő után a közös vállalkozás érdekeitől eltérő érdekek kerülnek előtérbe egyes tulajdonostársaknál, vagy a korábbi vállalásaikat nem vagy nem teljeskörűen akarják teljesíteni.

Ennek a problémának a kiküszöböléséra alakult ki a mind a mai napig a Ptk.-ban nem nevesített szindikátusi szerződés, amiben jellemzően a felek a vállalkozás vezetésével, a szavazati jogok gyakorlásával, az osztalék és a beruházások mértékével, a vezető tisztségviselők visszahívhatóságával és egyéb számukra jelentős jogokkal és kötelezettségekkel kapcsolatban tesznek vállalásokat. A szindikátusi szerződés jogi jellegénél fogva azonban nehezen, kizárólag bírósági eljárásban kényszeríthető ki azon ritka kivételektől eltekintve amikor a felek letétekkel és a tulajdonra vonatkozó opciós jogokkal egészítik ki a megállapodást.

A bizalmi vagyonkezelés alkalmazásával biztosítható, hogy minden kérdéskör, jog és kötelezettség tisztázva legyen, másodszor pedig senkinek ne legyen lehetősége a vállalásaitól egyoldalúan eltérni.

Tranzakciós célú bizalmi vagyonkezelés, vállalatfelvásárlások

Az üzleti típusú felhasználás körébe sorolható a vállalatfelvásárláshoz vagy a függő jogi helyzethez kapcsolódó trust használata a felek kölcsönös biztosítékának megteremtéseként.

Több olyan tranzakció is létezik, ahol a szerződés teljesítése nem azonnali, a felek a későbbi teljesítésének biztosítékaként letétbe helyezés lenne indokolt, de a tranzakció tárgya ezt nem teszi lehetővé fizikai vagy jogi okok miatt. Ilyen esetben az a fél aki elől jár a teljesítéssel hátrányosabb helyzetben van a másik félhez képest. Tipikus példa erre a vállalatfelvásárlás, ahol a szerződéskötés időpontja és a tranzakció zárása között hosszabb idő, jellemzően több hónap telik el.

E függő jogi helyzet időtartama alatt a társaságot az eladó a normál üzletmenet szerint kell hogy irányítsa, azonban érdekei más irányba mutathatnak. Az eladó abban is érdekelt lehet, hogy az adásvétel tárgyát képező vállalkozás vagyonát úgy csökkentse (pl. kötelezettségvállalás útján), hogy azt egy másik, saját érdekeltségébe szervezi át. A vállalatfelvásárlásokhoz hasonló probléma jelentkezhet bonyolult ingatlan adásvételek (pl. bérlővel együtt eladásra kerülő irodaház) esetén is.

A függő jogi helyzet időtartamára mindkét fél részére elfogadható megoldás lehet a bizalmi vagyonkezelés alkalmazása, melynek során a szerződő felektől független, egyik fél által sem befolyásolható vagyonkezelő veszi tulajdonba a tranzakció tárgyát és kezeli a jó gazda gondosságával mindaddig amíg a függő jogi helyzet tart.

Szavatossági jogok biztosítása

A bizalmi vagyonkezelés bármilyen szerződés mellékkötelezettségének teljesítéséhez is kapcsolódhat. Sok szerződésben jellemző mellékkötelezettség a szavatossági jótállási kötelezettségek biztosítása érdekében kikötött vételár- vagy díjvisszatartás.

Amennyiben a szavatossági, jótállási kötelezettségek teljesítése érdekében a felek visszatartásban állapodnak meg, és ezt bizalmi vagyonkezelő bevonásával teszik, mindkét fél kellő garanciát kap a szerződésszerű teljesítésre.