A Ptk. a bizalmi vagyonkezelési szerződés szabályai között nem tartalmaz kifejezett rendelkezést a vagyonrendelés jogszerűtlenségére vonatkozóan. Az általános polgári jogi szabályok azonban irányadók erre az esetre is. A vagyonrendelés abban az esetben tekinthető jogszerűtlennek, ha az a vagyonrendelő hitelezői fedezetének elvonására (in fraudem creditorum) irányul, illetve, ha a szerződés a joggal való visszaélés tilalmába ütközik.
Mikor fedezetlevonó egy szerződés?
A Polgári törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (továbbiakban: Ptk.) 6:120. §-a írja körül a fedezetelvonás jogi fogalmát. A jogszabály kimondja, hogy az a szerződés, amellyel harmadik személy igényének kielégítési alapját részben vagy egészben elvonták, e harmadik személy irányában hatálytalan, ha a szerző fél rosszhiszemű volt, vagy rá nézve a szerződésből ingyenes előny származott.
Mint azt a bevezetőben kiemeltük, a Ptk. ezen általános szabályai irányadóak lesznek a bizalmi vagyonkezelési szerződés megkötésekor is. A bizalmi vagyonkezelés esetében a fedezetelvonás alapvetően a vagyonrendelő hitelezői számára jelenthet hátrányt, oly módon, hogy a vagyonrendelő a hitelezőivel szemben fennálló tartozásának alapját elvonja akkor, amikor vagyonát, vagy annak egy részét bizalmi vagyonkezelésbe helyezi.
Fontos kiemelni, hogy a jogszabály által fentiekben meghatározott objektív feltételek együttes teljesülése nélkül nem áll fenn a fedezetelvonás, ezért érdemes külön pontokba szedve megvizsgálni az egyes feltételek jogi hátterét.
A fedezetlevonó ügylet objektív feltételei
A jogosult kielégítési alapjának elvonása
A jogosult kielégítési alapjának elvonása a kötelezett saját vagyonába tartozó dolog tulajdonjogának harmadik személyre történő átruházásával valósul meg. Tipikusan ilyen ügyletnek minősülhet: az ajándékozás, az adásvétel ha nem értékarányos a szerződés, vagy indokolatlan hosszú teljesítési határidőt biztosít a vevőnek , a gazdasági társaság részére történő nem pénzbeli hozzájárulás szolgáltatása értékaránytalanul, vagy akár a bizalmi vagyonkezelésbe adás is.
Egy igény kielégítési alapjának elvonásáról akkor beszélünk, ha a fedezetelvonó szerződés miatti vagyonvesztés következtében az igény – a kötelezett egyéb vagyona híján – nem (vagy nem a maga egészében) hajtható be az adóson.
A követelés fennállása
Fontos feltétel továbbá, hogy a harmadik személy követelésének már léteznie kell a fedezetelvonó szerződés létrejöttekor. Amennyiben az adóssal szembeni követelés csak az után merül fel, hogy az adós átruházta vagyontárgyait, úgy nem beszélhetünk fedezetelvonásról. A harmadik személy a relatív hatálytalanság megállapítására és a jogkövetkezmények alkalmazására pert csak akkor indíthat a fedezetelvonó ügylet alanyaival szemben, ha követelése esedékessé is vált, azaz az igény állapotába került és kikényszeríthető.
A kezelt vagyon védettsége nem akadályozza meg azt, hogy a vagyonrendelő hitelezője fellépjen abban az esetben, ha a bizalmi vagyonkezelés létesítése az ő sérelmére fedezetelvonást valósított meg. Ilyenkor a hitelező hivatkozhat a fedezetelvonónak minősülő bizalmi vagyonkezelési szerződés relatív hatálytalanságára.
Rosszhiszeműség vagy ingyenesség
A szerződés fedezetelvonó jellegének megállapításához további törvényi előfeltétel, hogy a szerződéskötés során a kötelezettel szerződő szerző fél rosszhiszemű legyen, vagy rá nézve a szerződésből ingyenes előny származzon.
A)
Rosszhiszeműnek az adóssal szerződő másik fél akkor minősül, ha tudott, vagy a körülmények szerint, megfelelő (azaz az adott helyzetben általában elvárható) gondosság mellett tudnia kellett a követelés fennállásáról és arról, hogy a szerződés a hitelező követelésének a kielégítési alapját részben vagy egészben elvonta. A szerző fél rosszhiszeműségét megalapozza például, ha ő a követelés elvont fedezetéért (dologért, jogért vagy követelésért) fizet ugyan, de tudja, hogy a végrehajtás során egyértelműen azonosítható vagyontárgyat a kötelezett azért idegenítette el neki, hogy aztán a befolyt ellenértéket a jogosult elől elvonja.
A rosszhiszeműség vonatkozásában megjegyzendő, hogy a bizalmi vagyonkezelési szerződést megtámadó félnek kell bizonyítani ebben az esetben a bizalmi vagyonkezelő (mint szerző fél) rosszhiszeműségét: vagyis azt, hogy a bizalmi vagyonkezelő a szerződés megkötésének pillanatában tudott a követelés fennállásáról és arról, hogy a szerződés miatti vagyonvesztés következtében az igény nem hajtható be a vagyonrendelőn.
B)
Az igényének kielégítési alapját elvesztő harmadik személlyel szemben hatálytalan a szerződés akkor is, ha a szerző fél számára a szerződésből ingyenes előny származott, függetlenül attól, hogy esetleg jóhiszemű volt. A fedezetelvonó ajándékozási szerződés relatív hatálytalanságának vizsgálata körében közömbös, hogy a szerződést kötő feleket nem a fedezetelvonás, hanem egyéb gazdasági megfontolások motiválták. Az ingyenes szerző jó- vagy rosszhiszeműsége azért közömbös, mert a vagyonhoz jutót vagyoni hátrány az ellenszolgáltatás nélkül szerzett dolog elvesztése folytán nem fogja érni.
A Ptk. egyes esetekben vélelmezi a rosszhiszeműséget, illetve az ingyenességet. Például, ha az adós a hozzátartozójával köt szerződést, ha az adós olyan céggel köt szerződést, amelyben többségi befolyással rendelkezik, illetve, ha a cég a tagjával, vezető tisztségviselőjével, vagy ezek hozzátartozójával köt szerződést.
A bizalmi vagyonkezelés esetében az ingyenesség kérdésében nincs kimunkált jogirodalom és bírósági joggyakorlat sem áll rendelkezésre. Elválik egymástól a nem üzletszerű ingyenes bizalmi vagyonkezelés és az üzletszerű, ellenérték fejében végzett bizalmi vagyonkezelés. Míg első esetben – a többi feltétel fennállása esetében – álláspontunk szerint objektíven megállapítható lehet az ügylet fedezetlevonó jellege rosszhiszeműségre tekintet nélkül, addig az ellenérték fejében végzett bizalmi vagyonkezelés esetében ez nem mondható el. Üzletszerű bizalmi vagyonkezelés esetében a tulajdonátruházó ügylet keveredik a megbízási típusú szerződéssel: a vagyonrendelő nem az átruházott dolog (kezelt vagyon) ellenértékét fizet meg a vagyonkezelőnek, hanem a vagyonkezelő munkájáért ad díjazást. Viszont a vagyonkezelő nem is válik „végleges” tulajdonossá, így vele szemben konzekvensen nem lehet az a fordulatot alkalmazni, hogy ingyenesen szerzett volna.
A fedezetelvonás jogkövetkezménye: relatív hatálytalanság
A fedezetelvonó szerződés megkötésének a jogkövetkezménye a relatív hatálytalanság megállapítása lehet. Éppen ezért fontos leszögezni, hogy a fedezetelvonás nem semmisségi ok, csupán megtámadhatósági lehetőséget ad.
Ahhoz azonban, hogy a fedezetelvonás megállapítást nyerjen, a hitelezőnek perben sikeresen kell megtámadnia a hatályos szerződést. Ha pedig a kötelezettnek elegendő vagyona van a jogosult követelésének kielégítésére, a fedezetelvonó ügylet hatálytalanságára indított perben a szerző fél marasztalására nem kerülhet sor.
Sikeres perlés esetén a bíróság megállapítja az ügylet fedezetelvonó jellegét és a szerző felet annak tűrésére kötelezi, hogy a hitelező harmadik személy követelését a megszerzett vagyontárgyból kielégítse. A marasztalás tehát nem a kötelezett és a szerző fél közötti szerződésben kikötött szolgáltatás visszaadására, hanem a követelése kielégítésére, annak fedezete megteremtésére történik. Tehát a relatív hatálytalanság okán a bizalmi vagyonkezelési szerződés a vagyonrendelő és a vagyonkezelő között nem válik érvénytelenné. A kielégítésen túlmenően a megmaradó vagyontárgyak helyzetét nem érinti a relatív hatálytalanság, továbbra is vagyonkezelésben maradnak.
A hatálytalanság azt jelenti, az adóssal szerződő (vagyonszerző) fél köteles tűrni, hogy a jogosult végrehajtást vezessen az általa megszerzett vagyontárgyra, és abból a követelése erejéig kielégítést nyerjen. Ha azonban a szerződő fél időközben a megszerzett vagyontárgyat rosszhiszeműen továbbadta vagy azt elvesztette, akkor a megszerzett vagyontárgy értékéig saját vagyonával felel a jogosult felé.
A gyakorlatban előfordul, hogy a perindításig a fedezetül szolgáló vagyontárgy többször gazdát cserél. A fedezetelvonó szerződés szabályait kell alkalmazni akkor is, ha az előny nem a szerződési jognyilatkozatot tevő, azaz a fedezetelvonó szerződéssel közvetlenül szerző személynél, hanem a tőle szerző további személy(ek)nél jelentkezik. Az érintett szerződések mindegyikénél külön-külön kell vizsgálni, hogy fennállnak-e a fedezetelvonó ügylet megállapításának törvényi feltételei.
A fentiek alapján a bizalmi vagyonkezelés esetében a közvetlen szerző féltől (a bizalmi vagyonkezelőtől) szerző további személyekkel szemben is érvényesíthető a hitelezői követelés: tehát akkor is, ha a vagyonkezelő a kezelt vagyonba tartozó vagyonelemet időközben már tovább ruházta. Ilyenkor azonban a további szerzők vonatkozásában külön vizsgálandó, hogy fennállnak-e a fedezetelvonás feltételei. Sajátos eset, ha a vagyonkezelő a kedvezményezett részére adja ki a kezelt vagyont. Álláspontunk szerint, ha az alapügyletben a bizalmi vagyonkezelő rosszhiszeműsége kizárt, akkor a kedvezményezett részére történő vagyonkiadásnál sem merülhet fel a fedezetelvonás megállapításának lehetősége.