Mit jelent a kötelesrész fogalma?

A kötelesrész az örökhagyó legközelebbi rokonainak és feleségének járó minimum részesedése az örökhagyó vagyonának terhére. A Ptk. a kötelesrészt kötelmi jogi igényként kezeli, amely igény az örökhagyó halálával keletkezik, de a kötelesrészre jogosult tulajdonképpen hagyatéki hitelezőnek tekinthető, akinek kötelmi jogi jellegű és elsősorban pénzkövetelésre irányuló igénye támad az örökösökkel szemben. Nagyon fontos szabály, hogy a kötelesrész iránti igény 5 év alatt elévül.

Kollégáink az Aliant-Menyhei-Molnár-B. Szabó Ügyvédi Irodánál segítenek a végrendelkezéssel kapcsolatos kérdések megválaszolásában és az Önnek leginkább megfelelő jogi forma kiválasztásában és megvalósításában. Forduljon hozzánk bizalommal!

Kik és milyen sorrendben jogosultak a kötelesrészre?

Kötelesrész illeti meg az örökhagyó leszármazóját, házastársát, továbbá szülőjét, ha ez a személy az öröklés megnyíltakor az örökhagyó törvényes örököse vagy végintézkedés hiányában az lenne.

A törvényes örökösök közül tehát csak a leszármazót, a házastársat és a szülőt illetheti meg kötelesrész. Távolabbi törvényes örökösök, például nagyszülők vagy oldalági rokonok nem lehetnek kötelesrészre jogosultak.

A kötelesrészre való jogosultság legtipikusabb esete, amikor az örökhagyó végrendelkezik, és a végrendeletben nem a törvényes örökösre hagyja vagyonát például, ha az örökhagyó nem a gyermekét, hanem másik személyt jelöl meg általános örököséül végrendeletében. Ilyen esetekben az a személy, aki a végrendelet hiányában örökös lenne, kötelesrészre tarthat igényt.

Ritkábban, de előfordul, hogy az örökhagyó még életében elajándékozza vagyonát, és ezzel lecsökkenti vagy kiüresíti a hagyatékot. A törvényes örökösök közül a fent felsoroltak ebben az esetben is előterjeszthetnek kötelesrészre való igényt.

Mi képezi a kötelesrész alapját?

A kötelesrész alapja a hagyaték tiszta értéke, valamint az örökhagyó által élők között bárkinek juttatott adományok juttatáskori tiszta értéke. Az élők közötti ingyenes adomány leggyakoribb esete az ajándékozás, de ide tartozhat bármilyen más adomány, amelyért az örökhagyó nem kapott ellenszolgáltatást. A hagyaték tiszta értékének kiszámításánál a hagyományokat és a meghagyásokat nem szabad teherként figyelembe venni.

A hagyaték tiszta értéke nem más, mint az örökhagyó vagyonában lévő pozitív vagyon (pénz, ingatlan, ingóságok stb.) és a hagyatéki tartozások különbözete. Hagyatéki tartozások többek között az örökhagyó tartozásai, a temetési költségek.

Mi nem képezi a kötelesrész alapját?

Nagyon fontos meghatározni, hogy melyek azok a vagyonelemek, amelyek nem képezhetik a köteles rész alapját:

• azok az ingyenes adományok, amelyeket az örökhagyó a halálát megelőző 10 évnél régebben adott,
• az az adomány, amelyet az örökhagyó a kötelesrészre való jogosultságot létrehozó kapcsolat keletkezését megelőzően juttatott. Például a házasságkötés előtt juttatott adomány a házastárs kötelesrészének alapjába nem számít bele,
• a szokásos mértéket meg nem haladó ajándék vagy más ingyenes adomány értéke,
• a házastárs vagy az élettárs, illetve a leszármazó részére nyújtott tartás értéke,
• az arra rászoruló más személynek ingyenesen nyújtott tartás értéke a létfenntartáshoz szükséges mértékig.

A házastárs vonatkozásában a köteles részre való jogosultságot az érvényes házasságkötés keletkezteti. A gyermekek esetében a kötelesrészhez való jogosultságot létrehozó kapcsolat házasságból származó, illetőleg a házastársak által örökbefogadott gyermek esetében a házasságkötés, egyébként pedig a gyermek fogamzása.

Mekkora a kötelesrész mértéke? Hogyan számolható ki?

Kötelesrész címén a leszármazót és a szülőt annak harmada illeti, ami neki – a kötelesrész alapja szerint számítva – mint törvényes örökösnek jutna.

A fent leírtak szerint először meg kell határozni a kötelesrész alapját. Például, ha két törvényes örökös esetén fele-fele arányban oszlana meg a hagyaték, de az egyik örököst kihagyta az örökhagyó a végrendeletéből, akkor őt 1/6 arányban illeti meg a kötelesrész.

A kötelesrész kielégítésére szolgál mindaz, amit a jogosult a hagyatékból bármely címen kap, továbbá amit az örökhagyótól ingyenesen kapott, feltéve, hogy azt a kötelesrész alapjához hozzá kell számítani (betudás).

Ha a kötelesrészre jogosult az öröklésből kiesett, leszármazójának kötelesrészébe be kell tudni mindannak az adománynak az értékét, amelyet ő és a kiesett felmenő kapott. A betudás elengedése más jogosult kötelesrészét nem sértheti. Azt az adományt, amelynek betudását az örökhagyó elengedte, nem lehet a jogosult saját kötelesrészének alapjához hozzászámítani.

Kizárás és kitagadás. Mit jelentek ezek a fogalmak és hogyan kapcsolódnak a kötelesrészhez?

Az öröklésből történő kiesés – a kizárás esetét és a köteles részt fenntartó lemondási szerződés esetét kivéve – azzal a következménnyel jár, hogy a köteles részre jogosult a továbbiakban köteles részre sem tarthat igényt. Ennek eszköze a kitagadás. Az örökhagyó kitagadási joga alapján, kizárólag végintézkedésben és csak a törvényben felsorolt valamelyik ok megjelölésével a kötelesrészre jogosultat megfoszthatja a kötelesrészétől. A kitagadás relatív kiesési ok, ezért ha az örökhagyó a kitagadott személy leszármazóját is meg kívánja fosztani kötelesrészétől, úgy a leszármazót is érvényesen ki kell tagadnia.

A kitagadás oka lehet, ha a köteles részre jogosult:

• az örökhagyó után öröklésre érdemtelen,
• az örökhagyó sérelmére bűncselekményt követett el,
• az örökhagyó egyenesági rokonának, házastársának vagy élettársának életére tört, vagy sérelmükre egyéb súlyos bűntettet követett el,
• az örökhagyó irányában fennálló törvényes eltartási kötelezettségét súlyosan megsértette,
• erkölcstelen életmódot folytat,
• akit végrehajtandó szabadságvesztésre ítélték és a büntetését még nem töltötte ki,
• a tőle várható segítséget nem nyújtotta, amikor az örökhagyónak szüksége lett volna rá.

A Ptk. egyéb okokat is felsorol a kitagadás részletezésénél: például nagykorú leszármazót az örökhagyó kitagadhatja a vele szemben tanúsított durva hálátlanság miatt is. A szülőt pedig az örökhagyó a sérelmére elkövetett olyan magatartás miatt is kitagadhatja, amely a szülői felügyeleti jog megszüntetésére ad alapot. Továbbá a házastárs akkor is kitagadható, ha házastársi kötelességét durván sértő magatartást tanúsított az örökhagyóval szemben.

Fontos kiemelni azonban, hogy ha és amennyiben a kitagadás alapjául szolgáló okot az örökhagyó megbocsátja, majd később olyan végrendeletet ír, amelyben az örököst mégis kitagadja, a kitagadás érvénytelen.

Ha az örökhagyó az örököst végrendeletében kitagadja, majd később megbocsátja a köteles részre jogosult magatartását, ezzel a kitagadás hatálytalanná vált.

Lehetséges-e a köteles rész megtagadása?

A Ptk. szabályai szerint, aki törvényes öröklésre jogosult, az örökhagyóval kötött írásbeli szerződésben – egészben vagy részben – lemondhat az öröklésről. Vagyis lemondani előre kell, amikor még él a leendő örökhagyó. A lemondásnál lényeges szempont, hogy ha a felek eltérően nem állapodnak meg, a lemondás a lemondó örökös teljes hagyatéki részesedésére vonatkozik, vagyis a köteles részre is. Azonban, ha kizárólag a köteles részről történik a lemondás, akkor ez már nem terjed ki arra a hagyatéki részre, amely más öröklési jogcímen, például hagyomány formájában hárul a lemondó örökösre.

A magyar jogban az ipso iure öröklés elve érvényesül, ami azt jelenti, hogy az öröklés az örökhagyó halálával megnyílik, és ezzel az örökség kvázi automatikusan – minden más jogcselekmény nélkül – kerül át az örökhagyó tulajdonából az örökös tulajdonába.

Ebből eredően az örökösnek nem kell külön nyilatkozatot tennie a jogutódlás beálltához, azonban ez azt is eredményezhetné, hogy valaki úgy lesz örökös, hogy adott esetben nem akar örökös lenni.

Ennek megoldására szolgál az a szabály, hogy az örökséget – az öröklés megnyílása után, egyoldalú nyilatkozattal – visszautasíthatjuk. Örökhagyó halála után csak visszautasítással érhető el az, hogy valamely örökös ne örököljön. Visszautasítani azonban csak  a teljes örökséget lehet, nem lehet abból kiválasztani, hogy bizonyos vagyontárgyat megörököl, a másikat nem (kivétel: mezőgazdasági föld).

Kitől követelheti a jogosult a kötelesrész kiadását?

A kötelesrész kielégítéséért elsősorban a hagyatékban részesedő személyek felelnek. A szerződéses örökös a kötelesrész kielégítéséért nem felel.

A kötelesrész kiadását vagy kiegészítését a következő sorrend szerint lehet követelni:

a) a kötelesrész kielégítéséért elsősorban a hagyatékban részesedő személyek felelnek;

b) a kötelesrésznek a hagyatékból ki nem elégíthető részéért az örökhagyó által a halálát megelőző tíz éven belül megadományozottak adományaik időbeli sorrendjére tekintet nélkül felelnek. Ez a szabály természetesen csak azokra vonatkozik, akik részére nyújtott ingyenes juttatást a köteles rész alapjához hozzá kell számítani.

Több személy felelősségének arányát juttatásaik figyelembe vehető értéke határozza meg. Aki a juttatástól önhibáján kívül elesett, a kötelesrészért nem felel. Ez vonatkozik mind az örökösök, mind a megajándékozottak felelősségére.

A kötelesrész kielégítéséért tehát az örökösök is juttatásaik arányában felelnek és nem egyetemlegesen. Aki juttatásban részesült, a kötelesrész kielégítéséért a juttatás egész értékével felel. A kötelesrészre jogosult a juttatásnak azzal a részével felel, amely törvényes örökrészét meghaladja. A kötelesrészre jogosult házastársa, leszármazója és ennek házastársa mentesül a felelősség alól annyiban, amennyiben valamennyiük juttatásának értéke a kötelesrészre jogosult juttatásának értékével együtt sem haladja meg a kötelesrészre jogosult törvényes örökrészét.

Ezt a rendelkezést nem lehet alkalmazni, ha a kötelesrészre jogosult igényét házastársával, leszármazójával, illetőleg ennek házastársával szemben érvényesíti. A törvényes örökrészt ezekben az esetekben a kötelesrész alapja szerint kell számításba venni.

Milyen formában lehet megkapni a kötelesrészt?

A kötelesrészt minden teher és korlátozás nélkül kell kiadni. A kötelesrészre jogosult kötelesrészének pénzben való kiadását követelheti. Természetben jár a kötelesrész, ha ez volt az örökhagyó végintézkedéssel vagy élők között nyilvánított akarata. Ha a kötelesrész pénzben való kiadása akár a jogosultra, akár a kötelezettre sérelmes, a bíróság az összes körülmények mérlegelése alapján elrendelheti a kötelesrésznek egészben vagy részben természetben való kiadását.

Ha az örökhagyó a kötelesrészre jogosultnak korlátozással vagy terheléssel hagyott hátra vagyont, a korlátozás csak a kötelesrészen felüli többletre hatályos. Az örökhagyó azonban úgy is rendelkezhet, hogy a jogosult csupán a kötelesrészét kapja meg, ha a korlátozást vagy terhelést a kötelesrész tekintetében is el nem fogadja.

Kollégáink az Aliant-Menyhei-Molnár-B. Szabó Ügyvédi Irodánál segítenek a végrendelkezéssel kapcsolatos kérdések megválaszolásában és az Önnek leginkább megfelelő jogi forma kiválasztásában és megvalósításában. Forduljon hozzánk bizalommal!

Mit jelent a trust kifejezés?

A trust egy kettős tulajdonjogi jogviszony az angolszász jogban, amelyben a tulajdonjog mind a vagyonkezelőt (trustee), mind a kedvezményezettet (beneficiary) megilleti. A vagyonrendelő (settlor) a trust deedben (trust instrumentben) pontos utasításokat ad a vagyonkezelőnek arra vonatkozóan, hogy hogyan és miként kezelje a vagyont a kedvezményezett javára.

Mi a trust történelmi háttere és hogyan terjedt el a világon?

A kutatók között nem alakult ki konszenzus a trust kialakulásának tekintetében: egyesek egyértelműen a római jogi fideicommissumban látják a trust jogintézményének eredetét, míg mások a germán jogi salmann és az iszlám wakf hatásait említik. Az újabb kutatások szerint azonban leginkább az a valószínű, hogy a trust egy kifejezetten angol eredetű jogintézmény, amely a középkori feudális tulajdoni viszonyokból alakult ki a hűbérúri jogviszonyból eredő terhek kijátszása érdekében. A kontinentális jogban elsősorban az öröklési jog területén találkozhattunk a trusthoz hasonló jogintézményekkel.

A trust történelmi háttere az angolszász jog sajátosságaira vezethető vissza, amelynek egyik alapja a kettős tulajdonjog. Ez alapján két jogcímét különböztetünk meg: a legal title-t (hivatalos jogcím, ez a vagyonkezelőt illeti meg) és az equitable title-t (hasznokhoz való́ jogot jelenti, ez a kedvezményezettet illeti meg). Gyakorlatilag az equitable title volt az a jogcím, amelyet az equity bíróság előtt lehetett régen érvényesíteni. A legal title azt jelenti, hogy a vagyonkezelőnek joga van eladni, megterhelni vagy bármilyen egyéb módon kezelni a vagyont, de ami nagyon fontos: a vagyonkezelés nem a saját javára, hanem mások javára történt. Az angol trust legfőbb működési elve ezen a kettős tulajdonjogon alapul azóta is.

A trust elterjedése elsősorban az angol politikai és gazdasági befolyás megerősödésének volt köszönhető, hiszen azokban a civiljogi államokban, ahol az angol befolyás meghatározó mértékben jelen volt, elkerülhetetlenné vált a trust szabályozása. A trust így, bár sajátos fejlődési ív mellett, bekerült a civiljogi, illetve vegyes jogrendszerű államok jogrendszerébe is.

Meg kell jegyezni, hogy Európában a római jogi hagyományokon nyugvó jogrendszerek alapvetően saját utat jártak be. Voltak területek, ahol teljesen elvetették a trust intézményét (például Ausztria vagy Németország) a fiduciárius tulajdonátruházás jogszabályi háttér nélküli gyakorlatának kialakításával, valamint a magánalapítvány alkalmazásával, míg másutt a trust gazdasági előnyeit felismerve ahhoz hasonló intézményt alakítottak ki (például Liechtenstein).

Mik a főbb szabályai az angolszász trust működésének?

A fentiekben leírtakkal összhangban az angolszász trust működésének alapja a kettős tulajdonban manifesztálódik. Mivel nagyon sok féle trustot különböztethetünk meg a trust létrejöttének körülményei, vagy a trustvagyon felhasználási módja alapján, ezért az alapvető sajátosságokon túl az egyes trustok gyakran eltérő vonásokkal rendelkeznek.

Az angolszász trust működésének bemutatásához példaként említhetjük az angol ingatlanjogot: Angliában amennyiben egy ingatlannak több, mint egy tulajdonosa van, úgy a tulajdonosok egy úgynevezett ingatlan truston keresztül tulajdonolják az ingatlant. Az angol ingatlan trust lényege, hogy kétszintű tulajdonjogot hoz létre az ingatlan felett. Elkülönül az ingatlan hivatalos nyilvántartások szerinti tulajdona („legal title”) a létrehozott ingatlan trust kedvezményezettjeinek tulajdonától („equitable title”). Az ingatlan hivatalos nyilvántartások szerinti tulajdonosai („legal owners”) az ingatlan bizalmi vagyonkezelői („trustees”). Az ingatlan bizalmi vagyonkezelői látják el az ingatlan tulajdonához kapcsolódó adminisztrációs feladatokat. Az ingatlan bizalmi vagyonkezelői a tevékenységüket az ingatlan trust kedvezményezetti tulajdonosainak („equitable owners”) érdekében látják el, akik jogosultak az ingatlant birtokolni, használni, valamint annak hasznait szedni.

Mi a különbség az angolszász és a magyar vagyonkezelési szabályok között?

Az angol trust abban különbözik a kontinentális jogban ismert vagyonkezelési konstrukcióktól, hogy a trustee számára tulajdonjogot biztosít a kezelt vagyon felett, míg ezzel egyidejűleg a beneficiary egyfajta korlátozott dologi jogosultságot kap ugyancsak a kezelt vagyonon. Ez a jogosultság alapozza meg a trustee lojalitási és elszámolási kötelezettségét a későbbiekben a beneficiary irányába. Az angol trust esetében a kettős tulajdonjog nemcsak a jogintézmény alapját adja, hanem az elhatárolási lehetőségét is a kontinentális megoldásokhoz képest. A magyar kontinentális jogrendszerben a tulajdonjog egyidejűleg, vagy csak a vagyonkezelőt, vagy csak a kedvezményezettet illetheti meg, a kettős tulajdon angolszász fogalma nem ismert.

A magyar vagyonkezelési szabályok alapján a bizalmi vagyonkezelés megbízási típusú szerződésnek minősül, amelynek keretében a vagyonrendelő a bizalmi vagyonkezelőre ruházza át a kezelt vagyon tulajdonjogát, amely tulajdonjog így a bizalmi vagyonkezelőt illeti meg egyedül, azzal, hogy a tulajdonába adott kezelt vagyont a kedvezményezett javára köteles kezelni. Az angol szabályozás alapján ezzel szemben a tulajdonjog konzekvensen megoszlik, tehát a vagyonrendelő egyrészről a bizalmi vagyonkezelőre ruházza át a kezelt vagyon formális tulajdonjogát, míg másrészről a kedvezményezett a kezelt vagyon kedvezményezetti tulajdonát szerzi meg.

Mit vett át Magyarország az angolszász modellből?

A magyar jogban a Ptk. rendelkezései alapján a bizalmi vagyonkezelési szerződés alapján a vagyonkezelő a vagyonrendelő az által tulajdonába adott dolgokat, ráruházott jogokat és követeléseket (a továbbiakban: kezelt vagyon) saját nevében a kedvezményezett javára kezeli. A vagyonrendelőt a tulajdonjog tekintetében elsősorban a rendelkezési jog illeti meg.

Bár a saját nevében jár el a bizalmi vagyonkezelő – azaz köt szerződéseket, terheli meg vagy idegeníti el a vagyont – jogait mindig a kedvezményezett javára gyakorolhatja. Az angolszász trusthoz hasonlóan létezik egy deklarált lojalitási és elszámolási kötelezettségét a későbbiekben a kedvezményezett irányába.

A vagyonkezelő kötelezettségeinek megszegéséért a szerződésszegésért való kártérítési felelősség általános szabályai szerint felel a vagyonrendelővel, illetve a kedvezményezettel szemben.

Mindenhol ugyanolyan a trust szabályozása?

Az angolszász és a kontinentális jog gyökereinek különbségeire tekintettel eltérő szabályozási gyakorlat alakult ki az trust terén. A tulajdonjoghoz való viszony alapvetően szabályozta az egyes országokban, hogy hol, milyen formában, milyen szabályozási sajátosággokkal van jelen a trust. Ahogy fentebb részleteztük, az európai jogrendszerek számára a problémát a trust beemelése során az jelentette első sorban, hogy a tulajdonjogot egységesnek tekintik. Továbbá a kontinentális jogrendszerű országok jogi dogmatikáját a dologi jogok zártkörűségének elve jellemzi. Ami közérthetően fogalmazva azt jelenti, hogy törvényi rendelkezésre van szükség arra, hogy dologi jogi jogalapot hozzanak létre a vagyonkezelő és a kedvezményezett számára az abszolút dologi jogi jogvédelem megteremtéséhez. Így a kontinentális jog általános, valamint egy egyes államok saját belső jogrendszereinek sajátosságaira figyelemmel eltérő szabályozási gyakorlat jellemzi a trustot: néhol megbízási, máshol öröklési, ismét máshol alapítványi szabályok keverednek.

Ráadásul a mély történelmi gyökerekre tekintettel az angolszász jogban a trust rengeteg fajtája jelen van a joggyakorlatban, tehát bizonyos korlátok között mondhatjuk azt is, hogy maga az angolszász trust szabályozás sem egységes: különbséget tehetünk például az express trust és az implied trust között. Az express trust akkor keletkezik, amikor a vagyonrendelő kifejezett utasításával hozza létre a trustot, ezt gyakran végrendeletbe foglalják és a vagyonrendelő halálával lép hatályba. Az implied trustot a jog hozza létre, a körülmények alapján vélelmezik a létrejöttét, nem a vagyonrendelő kifejezett szándéka révén jön létre. Beszélhetünk discretionary trustról, ahol a vagyonkezelők belátására van bízva, hogy hogyan használják fel a trust jövedelmét. Létezik charitable trust (jótékonysági trust), ameynek célja elsődlegesen az, hogy a köz hasznát szolgálja, és nemhogy nem szükséges, hogy meghatározott kedvezményezettjei legyenek, hanem általában nem is lehetnek meghatározott kedvezményezettjei.

Mit jelent a kockázatkezelés? Miért és kinek van rá szüksége? Milyen kapcsolatban áll a bizalmi vagyonkezelés és a kockázatkezelés?

Bizalmi vagyonkezelés esetében a kockázatkezelés egyik legjobb módja a kezelt vagyon egyes részeinek különböző befektetésekbe tétele, amely által jelentősen csökkenthető a vagyonvesztés, károsodás kockázata. A bizalmi vagyonkezelő ezért köteles a kezelt vagyon befektetéseit úgy kialakítani, hogy megfelelően diverzifikált portfólióval minimálisra lehessen csökkenteni a vagyonvesztés kockázatát.

A portfólió diverzifikációja mellett természetesen más módon is elosztható a vagyonvesztés, károsodás kockázata. Ilyen például a biztosítás megkötése. A bizalmi vagyonkezelőkről szóló törvény alapvetően a bizalmi vagyonkezelőre bízza, hogy milyen eszközöket vesz igénybe a kockázatkezelés megvalósítása érdekében.

Miből adódhat kockázat? Hogyan lehet osztályozni a kockázatokat?

Milyen kockázatok vannak?

Generációs vagyontranszfer

Az ember halandó, ezért mindenkinek szembe kell néznie azzal, hogy adja tovább az élete során felhalmozott vagyont a következő generációnak, vagy utód hiányában milyen célra fordítsa azt.

A magyar öröklési jog alapvető problémája, hogy az öröklés csak jogelméletileg van kidolgozva és megoldva, amely megoldás messze elmarad a praktikus és a gazdasági élet gyors döntéshozatala igényeitől. A hagyaték az örökhagyó halálával ugyan azonnal és megszakítás nélkül száll át az örökösre, így nincs olyan köztes időintervallum, amikor ne lenne a dolognak tulajdonosa.

A gyakorlat ezzel szemben azt igazolja, hogy hosszú ideig nincs jogi bizonyosság a hagyaték tartalmát és az örökös, tulajdonos személyét illetően. Minden örökösödési ügyben ki kell ugyanis várni az állami jóváhagyást a hagyaték és annak új tulajdonosait illetően és így az örökhagyó halála és az örökösök tulajdonszerzésének állami elismerése között hosszú idő, extrém esetben évek telnek el.

Közös vállalkozás

Az üzleti életben számtalanszor előfordul, hogy egymást alig ismerő személyek vagy vállalkozások kezdenek közös üzleti vállalkozásba, ahol fennáll annak a veszélye, hogy egy idő után a közös vállalkozás érdekeitől eltérő érdekek kerülnek előtérbe egyes tulajdonostársaknál, vagy a korábbi vállalásaikat nem vagy nem teljesen akarják teljesíteni.

Ennek a problémának a kiküszöbölésére alakult ki a mind a mai napig a Ptk.-ban nem nevesített szindikátusi szerződés, amiben jellemzően a felek a vállalkozás vezetésével, a szavazati jogok gyakorlásával, az osztalék és a beruházások mértékével, a vezető tisztségviselők visszahívhatóságával, stb. kapcsolatban tesznek vállalásokat. A szindikátusi szerződés kötelmi jogi jellegénél fogva nehezen, csak bírósági eljárásban kényszeríthető ki, azon ritka kivételektől eltekintve amikor a felek letétekkel és a tulajdonra vonatkozó opciós jogokkal egészítik ki a megállapodást.

Hogyan zajlik a kockázatkezelés, milyen lépései vannak? Mik a kockázatkezelés eszközei?

Hogyan zajlik a kockázatkezelés folyamata?

Generációs vagyontranszfer

Részleteit tekintve a bizalmi vagyonkezelés a generációs vagyon transzfer során az alábbi esetekben lehet az ajándékozás, végrendelet, az öröklési szerződés vagy a törvényes öröklés alternatívája.

Amennyiben a tulajdonos szándéka a vagyon teljes vagy részleges átruházása akár élők között akár pedig halál esetére, az ajándékozási vagy öröklési szerződéshez, a végrendelethez vagy a törvényes öröklés szabályaihoz képest a bizalmi vagyonkezelés rugalmas és differenciált feltételrendszertől függő juttatást (vagyonkiadást) tartalmazhat, ami lehetővé teszi, hogy a kedvezményezettek között akár időben, akár pedig arányaiban eltérő módon kerüljön a vagyon vagy annak hozama felosztásra.

A vagyonrendelő meghatározhatja a vagyon vagy annak hozamainak kiadási időpontját, akár dátumhoz, akár életkorhoz, akár pedig feltételhez, eseményhez kötve. A tékozlás megakadályozására vagy méltatlanná válás esetén is alkalmazható a bizalmi vagyonkezelés, ugyanis a juttatás a végintézkedéstől eltérően részletekben, akár csak a hozamokra vonatkozóan teljesíthető, felfüggeszthető vagy akár meg is szüntethető, meghatározott feltételek bekövetkezése esetén.

Hogyan lehet eltérni a kötelező öröklési szabályoktól?

Amennyiben a vagyonrendelő el kíván térni a kötelezően alkalmazandó öröklési szabályoktól akkor ezt a bizalmi vagyonkezelés útján megteheti, szabadon eldöntve, hogy ki, mikor és milyen mértékben részesülhet a vagyonból és annak hozamaiból. Ilymódon, a köteles részre, valamint az ági vagyonra vonatkozó öröklési szabályok kikerülhetőek.

Az úgynevezett „multijurisdictional family” esetében, amikor a család tagjai különböző joghatóságok területén élnek és vagyontárgyaik és befektetéseik is különböző országok területén találhatóak, a bizalmi vagyonkezelés jó megoldás lehet arra, hogy a vagyonrendelő halála esetén ne merüljön fel joghatósági ütközés és ne kelljen több ország hatósága előtt hagyatéki eljárást lefolytatni.

Kiskorú, cselekvőképtelen vagy önálló jövedelemmel nem rendelkező hozzátartozókról történő gondoskodás előre megtervezett és intézményesített megoldása is lehet a bizalmi vagyonkezelés, biztosítva azt, hogy a vagyonrendelő halála után is megfelelő ellátásban, iskoláztatásban stb. részesüljön a túlélő házastárs, kiskorú vagy cselekvőképtelen családtag.

Amennyiben a vagyonrendelőnek több kapcsolatból származó gyermeke van, vagy a számításba vehető örökösök közötti viszony nem felhőtlen és feltételezhető, hogy vita fog keletkezni a hagyaték körül, a bizalmi vagyonkezelés jó megoldás lehet a viták és az ebből fakadó vagyonvesztés megakadályozására.

A családi tulajdonú vállalkozások továbbadásának, a tervezett és irányított generációs vagyon transzfer fontos eszköze a bizalmi vagyonkezelés, amelynek használatával a vagyonrendelő befolyása a vagyonra a bizalmi vagyonkezelés időtartama alatt fenntartható. Ezáltal csökkenthető többek között a vagyonhoz kapcsolódó családi viszályok esélye és nagyobb valószínűséggel tartható egyben a vagyon vagy folytatható sikeresen a családi vállalkozás.

Közös vállalkozás

A bizalmi vagyonkezelés alkalmazásával biztosítható az, hogy a bizalmi vagyonkezelő bevonásával először is minden kérdéskör, jog és kötelezettség tisztázva legyen, másodszor pedig senkinek se legyen lehetősége a vállalásaitól egyoldalúan eltérni.

A társas vállalkozások ilyen típusú közös tulajdonlása és irányítása az úgynevezett „unit trust” lévén valósulhat meg, ahol a tényleges tulajdonosok a közvetlen tulajdonosi részesedés helyett, bizonyos körülmények esetén át is ruházható, „unit”-tokban (egységekben) meghatározott kedvezményezetti pozíciót élveznek a trustban.

Mit jelent a protektor kifejezés a bizalmi vagyonkezelésben?

A magyar bizalmi vagyonkezelés létrehozásához elengedhetetlen három szereplő, a vagyonrendelő, a vagyonkezelő és a kedvezményezett főbb jogkörei a magyar jogszabályok rendelkezései által megfelelően szabályozva lettek. Ugyanakkor a jogalkotó a jogszabály megalkotásakor nem emelte be a magyar jogrendszerbe a „protektor” intézményét, amely a trustot, mint jogintézményt széles körben elismerő és szabályozó külföldi országokban elterjedt.

A bizalmi vagyonkezelés során a vagyonkezelő jelentős hatalommal van felruházva, hiszen a bizalmi vagyonkezelési szerződés által meghatározott jogköreinek gyakorlása keretében tulajdonosként kezeli a rendelt vagyont.

Annak érdekében, hogy a vagyonkezelő ezen hatalmával ne tudjon visszaélni, célszerű a vagyonrendelő pozíciójának kiterjesztésére egy protektort kinevezni.

A protektor egy olyan személy, aki a vagyonrendelő megbízása által, a vonatkozó jogszabályok, illetve a bizalmi vagyonkezelési szerződésben meghatározott jogok és kötelezettségek szerint, a vagyonkezelő felügyeletével biztosítja a bizalmi vagyonkezelési szerződés rendelkezéseinek betartását és teljesítését, és ez által védelmet és biztonságot nyújt a vagyonrendelőnek és a kedvezményezettnek.

Ki lehet protektor? Ki választja ki a protektort?

A protektor szerepére vonatkozóan a szabályozás nem tartalmaz megkötést, tehát protektor lehet bármely természetes vagy jogi személy is. A protektor jogainak és kötelezettségeinek teljesítése érdekében ugyanakkor feltétel, hogy a protektor cselekvőképes és jogképes legyen.

A protektort elsősorban a vagyonrendelő nevezi ki a bizalmi vagyonkezelési szerződésben, ugyanakkor amennyiben a vagyonrendelő ezt a bizalmi vagyonkezelési szerződésben rögzítettek szerint engedélyezi, lehetőség van arra is, hogy a protektort a bizalmi vagyonkezelő válassza ki a vagyonrendelő által a bizalmi vagyonkezelési szerződésben meghatározott előírások betartása mellett, vagy ennek hiányában diszkrecionális jogkörében eljárva, saját döntése alapján.

A protektori kinevezés a kinevezés protektor általi írásbeli elfogadásával jön létre.

Minden esetben ki kell-e jelölni egy protektort?

A protektor kijelölése a vagyonrendelő szabad akarata alapján történik, hiszen protektor kinevezése nem feltétele a bizalmi vagyonkezelési szerződés érvényes létrejöttének.

Mik a protektor feladatai?

A protektor személye a magyar jogszabályokban nincsen nevesítve, tehát a bizalmi vagyonkezelés egy olyan szereplőjéről van szó, akire a magyar jog semmilyen formában nem hivatkozik.

A jogszabályi szintű szabályozás teljes hiánya nagyfokú rendelkezési szabadságot eredményez, hiszen így lehetőség van a protektort széles jogkörrel felruházni.

A protektor személyének létjogosultságát a vagyonrendelőt és a kedvezményezettet megillető ellenőrzési jogosítványból lehet levezetni. Ez egyben azt is jelenti, hogy a protektor elsődlegesen, mint az ellenőrzési mechanizmus egyik szereplője fog szerephez jutni. Az ellenőrzés azonban a bizalmi vagyonkezelésben a protektor előtt nyitva álló területek közül csak az egyik lehetséges, fontos, de nem kizárólagos terület.

A már említett ellenőrzési jogosítványokon túl – megfelelő szerződéses felhatalmazás mellett – a protektort megilletheti az elszámoltatás és a vagyonkiadás követelésének joga is.

A protektor feladatainak és jogkörének részletezését a bizalmi vagyonkezelési szerződésben kell szabályozni.

A bizalmi vagyonkezelési szerződésben kell meghatározni egyfelől a protektor által gyakorolható jogosítványok, másfelől a protektor által nyújtandó szolgáltatások körét, de itt kell szólni a protektor díjazásáról is. Utóbbi különösen a hosszú távú vagy komplexebb vagyonkezelési jogviszonyok szakértői felügyelete esetén tűnik szükségesnek és elkerülhetetlennek. Ezekben az esetekben a protektor díjazásával és/vagy költségtérítésével a vagyonrendelőnek ugyanúgy számolnia kell, mint a vagyonkezelő díjazásával és költségtérítésével.

Általánosságban elmondható, hogy a protektort minden, a jogviszony operativitásához kapcsolódó jogosítvány megilletheti, de a jogviszony létével és jövőbeni sorsával kapcsolatos stratégiai döntésekben (pl. bizalmi vagyonkezelő visszahívása és új bizalmi vagyonkezelő kijelölése, szerződésmódosítás kezdeményezése, szerződés felmondása) leginkább a vagyonrendelő részére történő tanácsadásra kell a tevékenységének irányulnia.

Milyen sajátos helyzetek vannak?

Mindazonáltal elképzelhetőek olyan sajátos élethelyzetek, amelyekre nézve a protektort érdemes lehet különleges jogosítvánnyal is felruházni. Tipikusan ilyen helyzet adódhat a vagyonrendelő halála vagy cselekvőképtelenné válása, esetleg hosszabb távú akadályoztatása vagy intézkedését akadályozó távolléte esetén, amikor is könnyen adódhat olyan helyzet, hogy új bizalmi vagyonkezelő kijelölésére lenne szükség.

Ezekre a helyzetekre ajánlott megoldás lehet a protektor szerződési felhatalmazása új bizalmi vagyonkezelő kijelölésére.

A vagyonrendelő vagy a kedvezményezett kártérítési joga vonatkozásában külön tárgyalásra érdemes a protektor perlési joga, amely alapján a protektor jogosult a vagyonrendelő vagy a kedvezményezett jogát bírósági úton érvényesíteni.

A protektort terhelő kötelezettségek kapcsán különösen az együttműködési és tájékoztatási, valamint lojalitási kötelezettségére kiemelendő. A protektort az együttműködés és a szükséges információk megadása, és tágabb értelemben a jóhiszemű és tisztességes joggyakorlás őt is kötelezi. A bizalmi vagyonkezelési szerződés alapján pedig természetesen ennél konkrétabb és részletesebb kötelezettségek is terhelhetik (pl. rendszeres írásos beszámoló a vagyonrendelő részére a vagyonkezelés aktuális helyzetéről és a vagyonkezelési szerződés teljesüléséről).

Ki és hogyan díjazza a protektor munkáját?

A protektor munkájának díjazását a vagyonrendelő, bizalmi vagyonkezelő, valamint protektor a bizalmi vagyonkezelési szerződésben szabadon meghatározhatják.

A protektor a feladatait ingyenesen, tehát díjazás nélkül láthatja el, vagy díjazás ellenében. Amennyiben a protektor díjazás ellenében látja el protektori jogait, illetve kötelezettségeit, úgy ebben az esetben a díjfizetési kötelezettség a vagyonrendelőt terheli a protektor által kiállított számla ellenében. A felek úgy is megállapodhatnak, hogy a protektor a díját a bizalmi vagyonkezelő által vagyonkezelt kezelt vagyon terhére szedi be.

Kik a bizalmi vagyonkezelés szereplői? Hol helyezkedik el köztük a protektor?

A bizalmi vagyonkezelés szereplői a vagyonrendelő, a bizalmi vagyonkezelő, továbbá a kedvezményezett és amennyiben az adott bizalmi vagyonkezelés keretében kinevezésre kerül, a protektor.

A protektor egy olyan személy, aki a vagyonrendelő megbízása által, a vonatkozó jogszabályok, illetve a bizalmi vagyonkezelési szerződésben meghatározott jogok és kötelezettségek szerint, a vagyonkezelő felügyeletével biztosítja a bizalmi vagyonkezelési szerződés rendelkezéseinek betartását és teljesítését, és ez által védelmet és biztonságot nyújt a vagyonrendelőnek és a kedvezményezettnek.

Betölthet-e egyszerre több pozíciót is valaki a bizalmi vagyonkezelésben?

	Vagyonrendelő	Vagyonkezelő	Kedvezményezett	Protektor
Vagyonrendelő		✔	✔	–
Vagyonkezelő	✔		✔	–
Kedvezményezett	✔	✔		✔
Protektor	–	–	✔

“Vagyonrendelő-bizalmi vagyonkezelő”

A bizalmi vagyonkezelő ebben az esetben a tulajdonának egy részét tulajdonképpen elkülöníti egyéb vagyoneszközeitől és azokat a bizalmi vagyonkezelés sok szempontból védelmet jelentő pozíciójába helyezi. Feltétel a közokiratba foglalás és a jognyilatkozat visszavonhatatlansága.

„Vagyonrendelő-kedvezményezett”

A jogszabály kifejezetten lehetővé teszi ezt a kombinációt, amikor kimondja, hogy a vagyonrendelő rendelkezhet úgy, hogy meghatározott körülmények bekövetkezése esetén vagy meghatározott idő elteltével a kezelt vagyon részben vagy egészben rá, jogutódjaira vagy meghatározott harmadik személyre száll.

„Vagyonrendelő-bizalmi vagyonkezelő-kedvezményezett“

Az sem kizárt, hogy ugyanaz a személy töltse be a vagyonrendelői, bizalmi vagyonkezelői és kedvezményezetti pozíciót is. Jogszabály alapján ugyanakkor a bizalmi vagyonkezelő kizárólagos kedvezményezetté nevezése semmis.

„Protektor-kedvezményezett”

Létrejöttéhez vagyonrendelői döntés szükséges, amely a vagyonkezelési szerződésben is feltétlenül rögzítendő, hiszen a protektor kedvezményezetti jogosítványainak gyakorlásához a vagyonkezelő közreműködése is szükséges (pl. vagyonkiadás).

„Protektor-vagyonrendelő”

A protektor-vagyonrendelő alanyi egybeesés fogalmilag kizárt, hiszen az a vagyonrendelő önszerződését jelentené.

„Protektor-bizalmi vagyonkezelő”

A protektor- bizalmi vagyonkezelő alanyi egybeesés ugyancsak fogalmilag kizárt.

A bizalmi vagyonkezelés elsősorban a nagyobb magán és családi vagyonok hosszú távú védelmének, értékmegőrzésének és gyarapításának eszköze, ami egyúttal, gondos tervezés mellett, jelentős adóelőnyökkel is járhat. 

A bizalmi vagyonkezelés során

• a vagyon eredeti tulajdonosa, vagyis a vagyonrendelő, szerződéssel a vagyonkezelőre ruházza át a vagyontárgy tulajdonát;
• a vagyonkezelő kizárólag a vagyonrendelő által megjelölt kedvezményezett(ek) javára kezelheti a vagyont,
• a vagyonkezelő akkor is teljesíti a vagyonrendelő szerződéses akaratát, ha az már erre valamilyen okból nem képes és 
• mindezért a vagyonkezelő díjra jogosult, amit – a felek ilyen tartalmú megállapodása esetén – akár a kezelt vagyonból is levonhat.

Bizalmi vagyonkezelésről tehát csak abban az esetben beszélhetünk, ha a kezelt vagyon tulajdonosa is megváltozik. A tulajdonjog átruházása nélkül bizalmi vagyonkezelésről nem, csak más formájú vagyonkezelésről lehet szó.

A bizalmi vagyonkezelés fogalma, jelentése

A bizalmi vagyonkezelés három legerősebb hozzáadott értékét a fentiek alapján az alábbiakban lehet összefoglalni.

1. a vagyonrendelő nyugalmának biztosítása a tekintetben, hogy vagyonának sorsa, úgy életében, mint halála esetére, szándékai szerint alakul és a szükséges tulajdonosi döntések akkor is meghozatalra kerülnek, amikor számára ez már bármilyen okból nem lehetséges vagy üzleti, családi, közszereplési stb. okból nem kívánatos;
2. a magánvagyon szinte abszolút és a magánszféra emelt szintű védelme a jövőbeni hitelezőkkel, illetve bármely kívülállóval szemben;
3. jelentősebb összegű üzleti tranzakciók hatékony adótervezése és jelentős mértékű adóoptimalizálása.

A bizalmi vagyonkezelést tipikusan egy a vagyonrendelő és a vagyonkezelő közötti szerződés hozza létre. A szerződésnek ugyan a vagyonrendelő által megjelölt kedvezményezett nem alanya, mégis minden miatta történik, hiszen a vagyonkezelő kizárólag az ő javára járhat el.

A vagyon eredeti tulajdonosát a törvény rendkívül erősen védi. A vagyonkezelő ugyan tulajdonosa lesz a kezelt vagyonnak, de a jog rögtön fel is állítja e tulajdonjog korlátját, amennyiben kimondja, hogy a vagyonkezelési feladatait kizárólag a kedvezményezett javára gyakorolhatja.

Kinek lehet szüksége a bizalmi vagyonkezelésre? Mikor ad megoldást?

Az alább ismertetett felhasználási lehetőségek közül akár több is egyszerre megjelenhet ugyanannak a bizalmi vagyonkezelési jogviszonynak a keretein belül. Vagyis az intézmény magas fokú rugalmassággal bír.

• Végrendelet alternatívája, öröklés. A vagyonrendelő még életében átadja az örököseinek szánt vagyonát egy bizalmi vagyonkezelőnek és meghatározza, hogy abból mikor, kinek (nem feltétlenül az örököseinek!), milyen feltételek teljesülése esetén, mennyit és milyen gyakorisággal kell kiadnia. Ezzel a lassú és bizonytalan hagyományos öröklési szabályok mellőzhetők (pl. nincsen hagyatéki eljárás). Továbbá, nem fenyeget a végrendelet megtámadásának veszélye. Végül a végrendeletben foglaltaknál nagyobb biztonsággal érvényesíthető az elhunyt tényleges akarata vagyonának sorsával kapcsolatban.
• Adótervezés és adóoptimalizálás. A bizalmi vagyonkezelés egyedülállóan alkalmas hatékony adótervezésre. Ez a lehetőség különösen, de nem kizárólagosan, a cégeladás során aknázható ki. Az tehát, aki cégének eladását tervezi, jól teszi, ha azt legelső lépésként bizalmi vagyonkezelésbe adja.  A vételár ekkor nem a vagyonrendelőhöz, hanem a kezelt vagyonba folyik be és onnan kerülhet majd kiadásra a kedvezményezett részére. Ha ez a folyamat kellő körültekintéssel kerül megtervezésre, az értékestésből befolyó vételár jelentős adómegtakarítással adható ki a kedvezményezetteknek. 
• Generációváltás a cégben, a cég stabilitásának biztosítása az ügyvezető-tulajdonos kiesése esetére. A középvállalatok jelentős része egyben családi vállalkozás is, amelyeknél sokszor nem készítik elő a családon belüli generációváltást. Ekkor nincsen olyan családtag, aki a vállalkozást alapító és gyarapító családfőt követni tudná, mint manager-tulajdonos. Márpedig egy ilyen vállalat hatékony tulajdonosi irányítás nélkül nagyon rövid időn belül lebénulhat. Ez már koránt sem csak magán-, illetve családi ügy. Negatív hatással van a több tucat, adott esetben több száz alkalmazottra, azok családjára, de az adó és járulékbevételek kiesése miatt magára az államra és az önkormányzatokra is. Nem véletlenül, éppen ez volt az egyes számú jogpolitikai érv is a bizalmi vagyonkezelés 2014. évi bevezetése mellett.
• Fogyatékossággal élő vagy kiskorú családtagról való gondoskodás a szülők halála után (is). A bizalmi vagyonkezelést alkalmazzák életkoruknál korlátozottan cselekvőképes vagy éppen cselekvőképtelen személyek életkörülményeinek biztosításához, oktatásához, egészségügyi ellátáshoz stb. szükséges költségek finanszírozása céljára. Ennek egyik esete, amikor a kedvezményezettől szenvedélybetegsége (pl. játékbetegség) miatt nem várható el a felelős pénzgazdálkodás. Ekkor a vagyon eredeti tulajdonosa halála esetére a vagyonkezelőt jelöli ki arra, hogy a kedvezményezett életvitelét felügyelje és gondoskodjon róla. Hasonlóan lehet gondoskodni hátramaradt felnőtt fogyatékos polgárokról vagy kiskorúakról.
• Jótékonykodás, charity fenntartása. Sokan nonprofit, pro bono, emberbaráti (charity) tevékenységük finanszírozási központjává teszik meg a bizalmi vagyonkezelőt azzal, hogy a szerződésben rögzített felhasználási célok figyelembevételével finanszírozzák az egyes projekteket. Biztosíthatja a vagyon eredeti tulajdonosa, hogy emberbaráti céljai halála után akár évtizedekig is érvényesüljenek. Nyugat-Európában és az angolszász világban erre számos példa van, mindenekelőtt közgyűjtemények fenntartását és gyarapítását szolgálandó.

A bizalmi vagyonkezelésnek azonban vannak kifejezetten üzleti célú felhasználási módozatai is.

• Kockázatos befektetés előtt a vagyon egy részének biztonságba helyezése. A bizalmi vagyonkezelést egyre többen használják vagyonvédelmi (asset protection) okokból. Az évtizedeken keresztül felhalmozott magánvagyon védelmét az esetleges üzleti vagy magánhitelezőkkel szemben egy időben létrehozott bizalmi vagyonkezelés tökéletesen meg tudja oldani. Ugyanakkor a fedezet elvonást szankcionáló szabályokra itt is figyelemmel kell lenni, mert azokkal szemben a bizalmi vagyonkezelés sem tud védelmet biztosítani. Ha azzal a céllal adjuk bizalmi vagyonkezelésbe a vagyont, hogy ne kelljen kötelezettségeinket teljesíteni, a bíróság egy perben ellenünk fog dönteni, és bizalmi vagyonkezelőnket tűrésre fogja kötelezni a tekintetben, hogy hitelezőnk kielégíthesse a követelését az időközben bizalmi vagyonkezelésbe adott vagyonból.  Ennek kockázatát és költségét pedig magunknak kell viselni.
• Befektetések és piacbővítés inkognitóban. Üzleti vállalkozásokat, piacbővítést vagy éppen cégfelvásárlást és eladást lehet a bizalmi vagyonkezelés által biztosított diszkrécióval végrehajtani, minden szempontból legális módon. A XXI. század egyik nagy kihívása a magánszféra védelmének (privacy protection) hatékony biztosítása. Olyan időket élünk, amikor az államtól kezdve a sajtón keresztül a szomszédig bezáróan mindenki jogot formál arra, hogy mindenkiről mindent megtudjon. Ez a magánéletben is okoz problémát, de az üzleti világban számszerűsíthető károkkal jár. A bizalmi vagyonkezelés hatékony eszköz ebben az esetben is.

Hogyan adózik a bizalmi vagyonkezelés?

A kérdést röviden megválaszolni egyfelől könnyű, másfelől, a részletszabályok miatt, igen nehéz. Ezért ezen a helyen csak a főbb adózási elvekre térünk ki.

A bizalmi vagyonkezelés adósemleges megoldás. Ez a gyakorlatban a vagyonkezelési folyamat három szakaszának adózásával illusztrálható a legérthetőbben.

Ezeknek a szempontoknak az eseti elemzését követően lehet csak eldönteni, hogy pontosan milyen adó- vagy illeték nemet, milyen mértékben és milyen módon (pl. forrásadó formájában) kell alkalmazni.

Melyik törvény szabályozza a bizalmi vagyonkezelést?

A bizalmi vagyonkezelést két alapjogforrás szabályozza:

1. Új polgári törvénykönyv. A bizalmi vagyonkezelést az új polgári törvénykönyv XLIII. fejezete (6:310. § – 6:330. §) vezette be 2014-ben. Mintaként elsősorban az angolszász világban mintegy kilencszáz éves történelemmel bíró „trust” szabályok szolgáltak.
2. Bizalmi vagyonkezelőkről szóló törvény. Még ugyanebben az évben jelent meg a 2014. évi XV. törvény a bizalmi vagyonkezelőkről és tevékenységük szabályairól.

Mivel az elmúlt években a kormányzat folyamatosan „finomhangolta” az egyes részletszabályokat, mostanra elmondható, hogy a bizalmi vagyonkezelés tömeges elterjedésének már nincsenek jogszabályi akadályai.

A bizalmi vagyonkezelés abban is egyedülálló a vagyonkezelési formákon belül, hogy annak létezik törvényi definíciója is. A Ptk. a bizalmi vagyonkezelési szerződést a következők szerint határozza meg: „Bizalmi vagyonkezelési szerződés alapján a vagyonkezelő a vagyonrendelő által tulajdonába adott dolgok, ráruházott jogok és követelések (a továbbiakban: kezelt vagyon) saját nevében a kedvezményezett javára történő kezelésére, a vagyonrendelő díj fizetésére köteles.”

Ez a meghatározás nem csak a bizalmi vagyonkezelés pontos fogalmát, de egyben a kezelt vagyon lehetséges tárgyainak (dolgok, jogok, követelések) és a bizalmi vagyonkezelési jogviszony szereplőinek (vagyonrendelő, vagyonkezelő, kedvezményezett) leltárát is megadja.

Milyen kockázatai vannak a bizalmi vagyonkezelésnek?

A bizalmi vagyonkezelés biztonságát kifejlett jogi és intézményi keretek őrzik. Ez a keretrendszer 4 elemből áll.

1. Az üzletszerű bizalmi vagyonkezelés az Magyar Nemzeti Bank hatósági engedélyéhez kötött tevékenység. A szigorú személyi és tárgyi megfeleltetés okán a pénzügyi szolgáltatásokkal egyenértékű szolgáltatási tevékenységnek minősül. Egy üzletszerű bizalmi vagyonkezelő deklaráltan pénzpiaci szereplő. Működési feltételeinek fennállását az MNB évente ellenőrzi, auditálja, és évente hosszabbítja meg vagy vonja vissza a vagyonkezelő működési engedélyét.
2. A bizalmi vagyonkezelő vagyoni biztosítéka. A törvény az üzletszerű bizalmi vagyonkezelőt nagy összegű vagyoni biztosíték adására kötelezi. Ennek több formája is lehet, de az iparágban nemzetközileg legelterjedtebb megoldás a szakmai felelősség biztosítás. Jelentősebb bizalmi vagyonkezelő (trustee) cég felelősségbiztosítási összege több millió EUR alatt ma már nem tekinthető komolynak.
3. A vagyonkezelő jogi felelőssége. A bizalmi vagyonkezelő jogi felelőssége a gondatlan szakmai hibától a szándékos törvényszegésig teljes körűen fennáll. A legújabb nemzetközi trendek ezt a felelősségi kört folyamatosan tágítják és ma már a bizalmi vagyonkezelő felelőssége azért is fennállhat, ha nem mutatott rá pontosan és érthetően a konkrétan alkalmazásra kerülő vagyonkezelési megoldással járó kockázatokra.

Általános érvénnyel rögzíthető, hogy a vagyonkezelési szakmákban a legnagyobb kockázatot nem a vagyonkezelő rosszhiszeműségéből fakadó szándékos bűncselekmény elkövetése (pl. csalás, sikkasztás) elkövetése, hanem a vagyonkezelő gondatlansága, vagy nem megfelelő szakmai és piaci felkészültsége jelenti. Vagyis amikor rossz döntéseket hoz, és azokat még a felismerés ellenére sem orvosolja. A kritikus pont tehát a bizalmi vagyonkezelő szakmai felkészültsége és stabilitása. Az e körben rejlő kockázatok minimalizálása az alábbi feltételek minél teljesebb körű biztosításával lehetséges:

• szakképzett és kifejezetten ezen a területen tapasztalatot szerzett management;
• szabályozott és folyamatosan aktualizált belső folyamatok;
• folyamatos controlling és számonkérés;
• bankszámlák feletti többes rendelkezés;
• a jogszabályi minimumnál magasabb mértékű szakmai felelősség biztosítás;
• hatékony ügyfélkommunikáció;
• különösen nagyobb és komplexebb vagyon esetén a vagyonkezelő meggyőzése protektor állításának szükségességéről (a protektor az a személy, aki a vagyonrendelő megbízottjaként azt ellenőrzi, hogy a vagyonkezelő betartja-e a vagyonkezelési szerződésben rögzített vagyonkezelési irányelveket).

A legfontosabb kívánalom mindazonáltal a kölcsönös bizalom kialakítása a vagyonrendelő és a vagyonkezelő között. A dolog természetéből fakadóan ugyanakkor a tartós bizalom csak idővel és csak aktív kapcsolat révén szerezhető meg.