Szerző: Dr. B. Szabó Gábor és Dr. Menyhei Ákos
Dátum: 2025. szeptember 1.
Összefoglaló
A tanulmány a magyar vagyonkezelő alapítványokról szóló 2019. évi XIII. törvény 2025. szeptember 1-jén hatályba lépett módosításait elemzi, különös tekintettel a bizalmi vagyonkezelés tartós vagyonkezeléssé való átnevezésére és az ezzel járó dogmatikai változásokra. Rámutatunk arra, hogy a korábbi szabályozás dogmatikai ellentmondásokat tartalmazott a Polgári Törvénykönyv bizalmi vagyonkezelésre vonatkozó rendelkezéseivel, amelyeket az új szabályozás hierarchikus normarendszer kialakításával kíván feloldani. A tanulmány vizsgálja továbbá a változások hatását a pénzmosás elleni szabályozásra, a tényleges tulajdonos megállapítására és az adózási kérdésekre.

1. Bevezetés
A vagyonkezelő alapítványok intézménye Magyarországon viszonylag új jogintézményként jelent meg a 2019. évi XIII. törvénnyel. Az alapítványi forma és a bizalmi vagyonkezelés ötvözése egyedülálló konstrukciót hozott létre a magyar jogrendszerben, amely azonban kezdettől fogva dogmatikai kérdéseket vetett fel. A 2025. szeptember 1-jén hatályba lépett törvénymódosítás jelentős változásokat hozott a szabályozásban, amelyek közül a legszembetűnőbb a “bizalmi vagyonkezelés” terminológia “tartós vagyonkezelésre” való cseréje.
Ez a változás azonban nem pusztán terminológiai jellegű, hanem mélyebb dogmatikai átalakulást tükröz, amely a magyar magánjog koherenciájának megteremtését szolgálja. A módosítás célja a Polgári Törvénykönyv (Ptk.) bizalmi vagyonkezelésre vonatkozó szabályaival való összhang megteremtése, valamint a pénzmosás elleni szabályozás területén felmerülő értelmezési problémák megoldása.
A jelen tanulmány célja, hogy átfogó elemzést nyújtson ezekről a változásokról, különös tekintettel a dogmatikai kérdésekre, a pénzmosás elleni szabályozás (PMT) vonatkozásaira, valamint a konstrukció előnyeire a tényleges tulajdonos megállapítása és az adózás területén.
2. Dogmatikai tisztázás: A korábbi szabályozás ellentmondásai és azok feloldása
2.1. A korábbi szabályozás problematikája
A vagyonkezelő alapítványokról szóló törvény eredeti, 2025. augusztus 31-ig hatályos változata jelentős dogmatikai ellentmondásokat tartalmazott a Polgári Törvénykönyv bizalmi vagyonkezelésre vonatkozó szabályaival. Ezek az ellentmondások három fő területen jelentkeztek: az engedélyezési és bejelentési kötelezettség hiánya, a kedvezményezetti pozíció problematikája, valamint a Ptk. szabályainak alkalmazhatósága.
A korábbi szabályozás szerint a vagyonkezelő alapítvány által végzett bizalmi vagyonkezelési tevékenység nem igényelt sem engedélyt, sem bejelentést. Ez alapvetően ellentmondott a bizalmi vagyonkezelőkről és tevékenységük szabályairól szóló 2014. évi XV. törvény (BVK törvény) rendszerének, amely az üzletszerű bizalmi vagyonkezelési tevékenységet szigorú engedélyezési, a nem üzletszerű bizalmi vagyonkezelést pedig regisztrációs rendszer alá vonta. A 2019. évi XIII. törvény 2. § (3) bekezdésének c) pontja kifejezetten kimondta, hogy a vagyonkezelő alapítvány által létrehozott bizalmi vagyonkezelési jogviszony “nem tartozik a bizalmi vagyonkezelőkről és tevékenységük szabályairól szóló 2014. évi XV. törvény hatálya alá”.
Ennél is problematikusabb volt azonban a kedvezményezetti pozíció szabályozása. A korábbi törvény 2. § (3) bekezdésének a) pontja szerint “a vagyonkezelő alapítványt a kezelt vagyon kizárólagos kedvezményezettjének kell tekinteni”. Ez a rendelkezés homlokegyenest ellentmondott a Ptk. 6:326. § (3) bekezdésének, amely kifejezetten kimondja, hogy “a vagyonkezelő nem lehet a kezelt vagyon kizárólagos kedvezményezettje”. A törvényalkotó ezt az ellentmondást úgy próbálta feloldani, hogy a 2. § (3) bekezdésének b) pontjában kifejezetten kizárta a Ptk. 6:326. § (3) bekezdésének alkalmazását.
Ez a megoldás azonban dogmatikailag kifogásolható volt, mivel a bizalmi vagyonkezelés intézményének alapvető szabályait írta felül anélkül, hogy ehhez megfelelő elméleti alapot teremtett volna. A bizalmi vagyonkezelés lényege éppen abban áll, hogy a vagyonkezelő nem saját érdekében, hanem a kedvezményezett(ek) érdekében jár el, és ezért nem lehet egyben kedvezményezett is. A vagyonkezelő alapítványi konstrukció esetében ez a logika sérült, mivel az alapítvány egyszerre volt vagyonkezelő és kedvezményezett.
2.2. Az új szabályozás megoldása: A hierarchikus normarendszer
A 2025. szeptember 1-jén hatályba lépett módosítás alapvetően új megközelítést alkalmaz a dogmatikai problémák megoldására. A legszembetűnőbb változás a terminológia módosítása: a “bizalmi vagyonkezelés” helyett a törvény mostantól “tartós vagyonkezelés” kifejezést használ. Ez a változás nem pusztán kozmetikai jellegű, hanem új jogintézmény létrehozását jelenti, amely elkülönül a Ptk. bizalmi vagyonkezelési szabályaitól.
Az új szabályozás kulcseleme a 2. § új (4) bekezdése, amely kimondja: “A tartós vagyonkezelési jogviszonyra egyebekben – ha e törvény eltérően nem rendelkezik – a Ptk. bizalmi vagyonkezelési szerződésre vonatkozó szabályait kell megfelelően alkalmazni.” Ez a rendelkezés hierarchikus normarendszert teremt: elsődlegesen a vagyonkezelő alapítványokról szóló törvény szabályai alkalmazandók, másodlagosan pedig – amennyiben a törvény eltérően nem rendelkezik – a Ptk. bizalmi vagyonkezelési szabályai.
Ez a megoldás dogmatikailag sokkal tisztább, mivel nem írja felül a Ptk. alapvető szabályait, hanem egy speciális jogintézményt hoz létre, amely saját szabályai szerint működik, de szubszidiárius jelleggel támaszkodik a Ptk. szabályaira. A tartós vagyonkezelés így nem bizalmi vagyonkezelés a Ptk. értelmében, hanem egy sui generis jogintézmény, amely bizonyos elemekben hasonlít a bizalmi vagyonkezeléshez, de attól mégis különbözik.
A kedvezményezetti pozíció problematikája is megoldódik ezzel a konstrukcióval. A vagyonkezelő alapítvány továbbra is “kizárólagos kedvezményezett” marad a tartós vagyonkezelési jogviszonyban, de ez már nem mond ellent a Ptk. szabályainak, mivel nem bizalmi vagyonkezelésről van szó. A tartós vagyonkezelés keretében a vagyonkezelő alapítvány speciális jogállással rendelkezik, amely lehetővé teszi számára, hogy egyszerre legyen vagyonkezelő és kedvezményezett.
2.3. Az átmeneti rendelkezések jelentősége
Az új szabályozás 13. §-a átmeneti rendelkezést tartalmaz, amely biztosítja a jogfolytonosságot. E szerint “a vagyonkezelő alapítványok által bizalmi vagyonkezelésbe vett vagyon vonatkozásában azzal kell alkalmazni, hogy a vagyonkezelő alapítványok által létesített bizalmi vagyonkezelési jogviszony alatt tartós vagyonkezelést kell érteni.”
Ez a rendelkezés különösen fontos a már működő vagyonkezelő alapítványok szempontjából, mivel biztosítja, hogy a korábban létrehozott jogviszonyok automatikusan átminősüljenek tartós vagyonkezelési jogviszonyokká anélkül, hogy ehhez külön jognyilatkozatra vagy szerződésmódosításra lenne szükség. Ez a megoldás praktikus és jogbiztonságot teremtő, mivel elkerüli a már működő konstrukciók destabilizálását.
3. A pénzmosás elleni szabályozás (PMT) vonatkozásai
3.1. A vagyonkezelő alapítvány státusza a PMT rendszerében
A pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása megelőzéséről és megakadályozásáról szóló 2017. évi LIII. törvény (PMT) alkalmazása szempontjából a vagyonkezelő alapítványok speciális helyzetet foglalnak el. A PMT 1. § (1) bekezdésének m) pontja szerint a törvény hatálya kiterjed a “bizalmi vagyonkezelőre”, azonban a vagyonkezelő alapítvány nem minősül szolgáltatónak a PMT értelmében. Ezt az ellentmondást kívánta feloldani az 588/2022. (XII. 28.) Korm. rendelet, amely úgy rendelkezik, hogy nem tartozik a PMT hatálya alá BVK törvény hatálya alá nem tartozó bizalmi vagyonkezelési jogviszonyban végzett bizalmi vagyonkezelés.
Ez a megkülönböztetés alapvető jelentőségű a pénzmosás elleni szabályozás alkalmazása szempontjából. A PMT szolgáltatói körébe tartozó bizalmi vagyonkezelők szigorú ügyfél-átvilágítási, bejelentési és nyilvántartási kötelezettségekkel rendelkeznek. Ezzel szemben a vagyonkezelő alapítványok már korábban sem tartoztak a szolgáltatói körbe, hanem a PMT rendszerében ügyfélként jelentek meg.
A PMT 3. § 41. pontja szerint ügyfél “aki a szolgáltatóval üzleti kapcsolatot létesít vagy a szolgáltató részére ügylet megbízást ad”. A vagyonkezelő alapítványok esetében ez azt jelenti, hogy amennyiben a vagyonkezelő alapítvány igénybe vesz olyan szolgáltatást, amely a PMT hatálya alá tartozik (például hitelintézeti szolgáltatást, befektetési szolgáltatást), akkor ügyfélként kell rá tekinteni, és a szolgáltatónak el kell végeznie a szükséges ügyfél-átvilágítási intézkedéseket.
3.2. A tartós vagyonkezelés helye a PMT definíciói között
Az új szabályozás egyik érdekes aspektusa, hogy a vagyonkezelő alapítvány mostantól “tartós vagyonkezelést” végez, azonban ez a tevékenység nem szerepel a PMT definíciói között. A PMT 3. § 28. pontja felsorolja a pénzügyi szolgáltatónak minősülő tevékenységeket, amelyek között szerepel a “bizalmi vagyonkezelő” (m) alpont), de a “tartós vagyonkezelő” nem.
A jogalkotói szándék alapján tehát a tartós vagyonkezelés olyan új kategóriát képez, amely nem tartozik a PMT szolgáltatói körébe. Ez összhangban van azzal a törekvéssel, hogy a tartós vagyonkezelést gazdasági tevékenységként folytató vagyonkezelő alapítványok speciális jogállást kapjanak, és ne legyenek alávetve a hagyományos pénzügyi szolgáltatókra vonatkozó szabályozásnak, azon egyszerű oknál fogva, hogy tevékenységük valóban messze esik a pénzügyi szolgáltatók által folytatott tevékenységtől.
3.3. A tényleges tulajdonos megállapításának kérdései
A PMT egyik legkomplexebb területe a tényleges tulajdonos megállapítása, amely a vagyonkezelő alapítványok esetében különös jelentőséggel bír. A PMT 3. § 38. pontjának e) alpontja részletesen szabályozza a bizalmi vagyonkezelési szerződés esetén a tényleges tulajdonos megállapítását.
E szerint a bizalmi vagyonkezelés tényleges tulajdonosainak minősülnek:
- a vagyonrendelő(k) és nem természetes személy vagyonrendelő esetén annak tényleges tulajdonosa (ea) alpont)
- a vagyonkezelő(k) és nem természetes személy vagyonkezelő esetén annak tényleges tulajdonosa (eb) alpont)
- a kedvezményezett vagy a kedvezményezettek csoportja és nem természetes személy kedvezményezett esetén annak tényleges tulajdonosa (ec) alpont)
- az a természetes személy, aki a kezelt vagyon felett egyéb módon ellenőrzést, irányítást gyakorol (ed) alpont)
- adott esetben a vagyonkezelést ellenőrző személy(ek) és nem természetes személy vagyonkezelést ellenőrző személy esetén annak tényleges tulajdonosa (ee) alpont)
A vagyonkezelő alapítványok által folytatott tartós vagyonkezelés esetében ez a szabályozás analóg módon semmi esetre sem alkalmazható, hiszen a tartós vagyonkezelési jogviszonyban a vagyonkezelő alapítvány egyszerre vagyonkezelő és kizárólagos kedvezményezett is, továbbá az alapítvány a tartós vagyonkezelés keretében is a saját tulajdonát képező vagyont kezeli. E két körülmény lényegesen leegyszerűsíti a tényleges tulajdonos megállapítását. Szükségesnek tartjuk leszögezni továbbá, hogy a PMT bizalmi vagyonkezelésre vonatkozó szabályai – idevágó jogszabályi rendelkezés hiányában – nem alkalmazandók a tartós vagyonkezelésre.
A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a pénzügyi vagy egyéb érintett szolgáltatónak (pl. ügyvéd, könyvelő, könyvvizsgáló), amikor vagyonkezelő alapítvánnyal kerülnek kapcsolatba, különös figyelmet kell fordítaniuk a tényleges tulajdonos komplex módon történő megállapítására. Külön kell vizsgálniuk egyfelől az alapítvány tényleges tulajdonosait (amire nézve a PMT 3. § 38/d. pontja egyértelmű iránymutatást ad), másfelől a tartós vagyonkezelési szerződés tényleges tulajdonosát.
Álláspontunk szerint – a tényleges tulajdonosi minőség eredeti funkciójából kiindulva – a tartós vagyonkezelési jogviszony esetében tényleges tulajdonosként mindössze a vagyonkezelő-kedvezményezettet (azaz magát a vagyonkezelő alapítványt) kell beazonosítani az érintett szolgáltatók felé.
3.4. A bejelentési kötelezettségek kérdése
A PMT rendszerében a szolgáltatók kötelesek bejelenteni a gyanús ügyleteket a pénzügyi információs egységként működő hatóságnak (NAV PIEU). Mivel a vagyonkezelő alapítványok nem minősülnek szolgáltatónak, őket nem terheli közvetlen bejelentési kötelezettség.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy a vagyonkezelő alapítványok teljesen mentesülnének a PMT hatálya alól. Amennyiben egy pénzügyi szolgáltató gyanús ügyletnek minősíti a vagyonkezelő alapítvánnyal kapcsolatos tranzakciót, köteles azt bejelenteni. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a vagyonkezelő alapítványoknak, bár nem közvetlenül, de közvetve mégis számolniuk kell a PMT követelményeivel, különösen a transzparencia és a tényleges tulajdonos megállapítása terén.
Összességében megállapítható, hogy annak ellenére, hogy a hatályos jog (mindenekelőtt a PMT) nem tartalmaz külön rendelkezéseket a tartós vagyonkezelési jogviszony pénzmosás elleni és tényleges tulajdonosi vonatkozásairól, továbbá, hogy a bizalmi vagyonkezelésre vonatkozó idevágó szabályok analóg alkalmazására sincs jogszabályi utalás, a vagyonkezelő alapítványok sem vonhatják ki magukat teljes egészében a pénzmosás elleni szabályok ésszerű alkalmazása alól. A velük kapcsolatba álló szolgáltatókat, amelyek vitán felül a PMT alanyainak tekintendők, ugyanis olyan helyzetbe kell hozniuk, hogy azok a PMT-ből rájuk háruló kötelezettségeiknek aggálytalanul eleget tudjanak tenni. Ez minimum együttműködést és megfelelő információ nyújtást feltételez a vagyonkezelő alapítványok részéről.
4. A vagyonkezelő alapítványi konstrukció előnyei
4.1. Előnyök a tényleges tulajdonos megállapítása terén
A vagyonkezelő alapítványi konstrukció egyik legjelentősebb előnye a tényleges tulajdonos megállapítása terén mutatkozik meg. A hagyományos bizalmi vagyonkezelési konstrukciókkal szemben a vagyonkezelő alapítvány átláthatóbb struktúrát biztosít, amely megkönnyíti a compliance követelmények teljesítését.
A vagyonkezelő alapítványok esetében a tényleges tulajdonos megállapítása viszonylag egyszerű, mivel az alapítvány jogi személyiséggel rendelkezik, és működése szigorú törvényi keretek között zajlik. Az alapítvány alapítója, a kuratórium tagjai, az alapítványi vagyonellenőr, valamint a kedvezményezettek személye dokumentált és nyilvántartott, ami jelentősen megkönnyíti a pénzügyi szolgáltatók számára a tényleges tulajdonos azonosítását.
Különösen előnyös a konstrukció abban az esetben, ha a vagyonrendelő szeretné megőrizni bizonyos fokú anonimitását, de ugyanakkor meg kíván felelni a nemzetközi transzparencia követelményeknek. A vagyonkezelő alapítvány lehetővé teszi, hogy a vagyonrendelő ne jelenjen meg közvetlenül a pénzügyi tranzakciókban, ugyanakkor a tényleges tulajdonosi viszonyok megfelelően dokumentáltak és átláthatók maradnak.
Az új szabályozás további előnye, hogy a tartós vagyonkezelés mint jogintézmény egyértelműbb kereteket biztosít a tényleges tulajdonos megállapításához. Míg a korábbi bizalmi vagyonkezelési konstrukció esetében gyakran felmerültek értelmezési problémák a kedvezményezetti pozíció miatt, addig a tartós vagyonkezelés esetében a vagyonkezelő alapítvány egyértelmű jogállása tisztább helyzetet teremt.
4.2. Adózási előnyök és megfontolások
A vagyonkezelő alapítványok adózási szempontból is jelentős előnyöket kínálnak, amelyek különösen a nemzetközi vagyonkezelés területén válnak relevánssá. Az alapítványi forma lehetővé teszi a hatékony adótervezést, miközben megfelel a nemzetközi adózási szabályoknak és a BEPS (Base Erosion and Profit Shifting) irányelveknek.
Az egyik legfontosabb adózási előny a társasági adó területén jelentkezik. A vagyonkezelő alapítványok esetében a társasági adó alapja általában csak a vállalkozási tevékenységből származó jövedelem, míg a vagyonkezelésből származó bevételek gyakran mentesülnek az adófizetési kötelezettség alól. Ez különösen előnyös olyan esetekben, amikor az alapítvány passzív befektetési tevékenységet folytat.
A személyi jövedelemadó szempontjából is kedvező a konstrukció. A kedvezményezettek csak akkor válnak adókötelezettekké, amikor ténylegesen részesülnek az alapítvány vagyonából. Ez lehetővé teszi az adófizetés időzítésének optimalizálását, valamint a kedvezményezettek adózási helyzetének figyelembevételét a kifizetések tervezésekor.
Különösen jelentős előny a nemzetközi adózás területén az, hogy a vagyonkezelő alapítványok lehetővé teszik a kettős adóztatás elkerülését, valamint a kedvező adózási egyezmények kihasználását. Az alapítvány jogi személyisége és magyar adózási rezidenciája biztosítja, hogy a Magyarország által kötött adózási egyezmények előnyei igénybe vehetők legyenek.
Az örökösödési és ajándékozási adóztatás területén is előnyös a konstrukció. Az alapítványba történő vagyonjuttatás nem minősül ajándékozásnak, továbbá, az alapítványi vagyon nem képezi az alapító hagyatékának részét, ami adott esetben jelentős ajándékozási és örökösödési illetékmegtakarítást eredményezhet.
4.3. Vagyonvédelmi előnyök
A vagyonkezelő alapítványok kiváló vagyonvédelmi eszközt jelentenek, amely több szinten biztosít védelmet a vagyonrendelő számára. Az alapítvány jogi személyisége elkülöníti a vagyont az alapító személyes vagyonától, ami védelmet nyújt a hitelezői igényekkel szemben.
Az alapítványi vagyon nem képezi az alapító csőd- vagy felszámolási vagyonának részét, ami különösen fontos vállalkozók számára. Ez a védelem akkor is fennáll, ha az alapító gazdasági nehézségekbe kerül, mivel az alapítványba juttatott vagyon már nem az ő tulajdonát képezi.
A családi vagyonvédelem szempontjából is előnyös a konstrukció. Az alapítvány lehetővé teszi a generációk közötti vagyonátadás tervezését anélkül, hogy az örökösödési eljárás kockázatainak lenne kitéve a vagyon. Az alapító meghatározhatja a kedvezményezettek körét és a vagyonból való részesedés feltételeit, biztosítva ezzel a családi vagyon hosszú távú megőrzését.
A politikai és gazdasági kockázatok elleni védelem is jelentős előny. Az alapítvány nemzetközi jellege és a magyar jogrendszer stabilitása védelmet nyújt a politikai változásokkal és gazdasági instabilitással szemben. Az alapítványi vagyon diverzifikálása különböző eszközosztályok és földrajzi régiók között további védelmet biztosít.
Ugyanakkor szükségesnek tartjuk felhívni a figyelmet arra, hogy kötelezettségek fedezetének elvonása esetén a tartós vagyonkezelés sem nyújt érdemi jogi védelmet. A vagyonkezelő alapítványoknak e vonatkozásban kiemelt körültekintéssel kell eljárnia.
4.4. Rugalmasság és irányítás
A vagyonkezelő alapítványi konstrukció jelentős rugalmasságot biztosít a vagyonkezelés és a kedvezményezettek kezelése terén. Az alapító okiratban meghatározhatók a vagyonkezelés alapelvei, a befektetési stratégia, valamint a kedvezményezettek köre és a részesedés feltételei.
Az alapítványi vagyonellenőr intézménye további kontrollt biztosít az alapító számára anélkül, hogy az alapítvány függetlenségét veszélyeztetné. A vagyonellenőr feladata a kuratórium tevékenységének felügyelete és az alapító okiratban meghatározott célok betartásának ellenőrzése.
A kuratórium összetétele és működése is rugalmasan alakítható. Az alapító meghatározhatja a kuratórium tagjainak számát, kinevezésük módját, valamint hatáskörüket. Ez lehetővé teszi az alapító számára, hogy megőrizze a befolyását az alapítvány működése felett, miközben biztosítja a professzionális vagyonkezelést.
A kedvezményezettek körének meghatározása szintén rugalmas lehet. Az alapító okirat tartalmazhat konkrét személyeket, de meghatározhat kategóriákat is (például az alapító leszármazottai). Lehetőség van feltételes kedvezményezettek megjelölésére is, ami további rugalmasságot biztosít a vagyonelosztás tervezésében.
5. A változások gyakorlati hatásai
5.1. Hatások a meglévő konstrukciókra
A 2025. szeptember 1-jén hatályba lépett módosítások jelentős gyakorlati hatásokkal járnak a már működő vagyonkezelő alapítványokra. Az átmeneti rendelkezések biztosítják ugyan a jogfolytonosságot, azonban a változások több területen is alkalmazkodást igényelnek.
A legfontosabb változás a szerződéses dokumentumok területén jelentkezik. Bár az átmeneti rendelkezések automatikusan átminősítik a bizalmi vagyonkezelési jogviszonyokat tartós vagyonkezelési jogviszonyokká, a gyakorlatban célszerű lehet a szerződéses dokumentumok felülvizsgálata és szükség esetén módosítása. Ez különösen akkor indokolt, ha a szerződések kifejezetten hivatkoznak a bizalmi vagyonkezelésre vagy a BVK törvényre.
A pénzügyi szolgáltatókkal való kapcsolatokban is változások várhatók. A szolgáltatóknak újra kell értékelniük a vagyonkezelő alapítványokkal kapcsolatos ügyfél-átvilágítási eljárásaikat, figyelembe véve a tartós vagyonkezelés új jogintézményét. Ez különösen a tényleges tulajdonos megállapítása terén jelenthet kihívásokat.
A számviteli és adózási területen is felmerülhetnek kérdések. Bár a jogintézmény lényege nem változott, a terminológiai módosítások miatt szükséges lehet a belső eljárások és dokumentumok felülvizsgálata. Az adótanácsadók és könyvvizsgálók számára fontos lesz az új szabályozás alapos megismerése.
5.2. Kihívások és lehetőségek
Az új szabályozás számos lehetőséget teremt, ugyanakkor új kihívásokat is jelent. A dogmatikai tisztázás eredményeként a vagyonkezelő alapítványok még vonzóbbá válhatnak a nemzetközi vagyonkezelés területén, mivel a korábbi jogi bizonytalanságok megszűntek.
A tartós vagyonkezelés mint új jogintézmény lehetőséget teremt további innovációkra a vagyonkezelés területén. A hierarchikus normarendszer rugalmasságot biztosít a jövőbeli fejlesztések számára, miközben megőrzi a kapcsolatot a Ptk. bizalmi vagyonkezelési szabályaival.
Ugyanakkor kihívást jelent a piaci szereplők számára az új szabályozás megismerése és alkalmazása. A pénzügyi szolgáltatóknak, jogi tanácsadóknak és adószakértőknek egyaránt fel kell készülniük az új jogintézmény sajátosságaira.
A nemzetközi elismerés területén is kérdések merülhetnek fel. Bár a tartós vagyonkezelés dogmatikailag tisztább konstrukció, a nemzetközi partnerek számára szükséges lehet az új jogintézmény magyarázata és elfogadtatása.
6. Következtetések és jövőbeli kilátások
A vagyonkezelő alapítványokról szóló törvény 2025. szeptember 1-jei módosítása jelentős mérföldkő a magyar vagyonkezelési jog fejlődésében. A bizalmi vagyonkezelés tartós vagyonkezeléssé való átnevezése és az ezzel járó dogmatikai változások megoldották a korábbi szabályozás ellentmondásait, és koherens jogintézményt hoztak létre.
Az új szabályozás legfontosabb eredménye a hierarchikus normarendszer kialakítása, amely biztosítja a vagyonkezelő alapítványokról szóló törvény elsőbbségét, miközben szubszidiárius jelleggel támaszkodik a Ptk. bizalmi vagyonkezelési szabályaira. Ez a megoldás dogmatikailag tiszta és gyakorlatilag is működőképes.
A pénzmosás elleni szabályozás területén a változások tisztázták a vagyonkezelő alapítványok helyzetét. Bár a tartós vagyonkezelés nem szerepel kifejezetten a PMT definíciói között, a vagyonkezelő alapítványok ügyfélként való kezelése egyértelmű keretet biztosít a compliance követelmények teljesítéséhez.
A konstrukció előnyei különösen a tényleges tulajdonos megállapítása és az adózás területén jelentősek. A vagyonkezelő alapítványok átlátható struktúrát biztosítanak, amely megkönnyíti a nemzetközi compliance követelmények teljesítését, miközben hatékony adótervezési lehetőségeket kínálnak.
A jövőt tekintve várható, hogy a vagyonkezelő alapítványok még népszerűbbé válnak a magyar vagyonkezelési piacon. A dogmatikai tisztázás és a jogbiztonság növekedése vonzóvá teheti a konstrukciót mind a hazai, mind a nemzetközi ügyfelek számára.
Ugyanakkor fontos lesz a szabályozás további finomhangolása a gyakorlati tapasztalatok alapján. A tartós vagyonkezelés mint új jogintézmény működésének nyomon követése és szükség esetén további módosítások végrehajtása biztosíthatja a konstrukció hosszú távú sikerét.
A nemzetközi trendek figyelembevétele is kulcsfontosságú lesz. Az OECD és az EU szintjén zajló szabályozási változások, különösen a transzparencia és az adózás területén, befolyásolhatják a magyar szabályozás jövőbeli irányait.
Összességében megállapítható, hogy a 2025. szeptember 1-jei módosítás sikeres lépés volt a magyar vagyonkezelési jog modernizálása felé. A tartós vagyonkezelés intézményének bevezetése és a dogmatikai ellentmondások feloldása stabil alapot teremt a vagyonkezelő alapítványok további fejlődéséhez.
Irodalomjegyzék
[1] 2019. évi XIII. törvény a vagyonkezelő alapítványokról (2025. augusztus 31-ig hatályos változat)
[2] 2019. évi XIII. törvény a vagyonkezelő alapítványokról (2025. szeptember 1-től hatályos változat)
[3] 2013. évi V. törvény a Polgári Törvénykönyvről (Ptk.)
[4] 2014. évi XV. törvény a bizalmi vagyonkezelőkről és tevékenységük szabályairól (BVK törvény)
[5] 2017. évi LIII. törvény a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása megelőzéséről és megakadályozásáról (PMT)
[6] 2025. évi XLIX. törvény az igazságügyi tárgyú törvények módosításáról
A tanulmány a 2025. szeptember 1-i jogállás alapján készült.



